Emberközpontú vezetés a gyakorlatban – interjú Semsei Rudolf gasztro-vállalkozóval

Mit jelent számodra a „gondoskodó vállalkozó”, „gondoskodó vezető” s hogyan jelenik meg ez a szemlélet a saját életedben és vállalkozói működésedben?

Számomra a gondoskodó vezető olyan, mint egy szülő: figyelmes, törődő, következetes, példamutató és támogató. Nemcsak irányt kell mutatnia, hanem folyamatosan figyelnie kell a csapata képességeit, és támogatnia kell őket a fejlődésükben. A vezetés számomra egyfajta támogatói szerepet jelent, amelyben a kollégáimat folyamatosan „táplálni”, inspirálni kell. Nálunk minden évnek van egy jelszava, amely meghatározza teljes cégcsoportunk filozófiáját.

Tavaly a „Fejlődés”, idén a „Kedvesség” ez a jelszó. A fejlődés kapcsán fontosnak tartottam, hogy a szakmai képzések mellett az emberi kapcsolatokra, az egészségfejlesztésre és az egyéni feltöltődésre is nagy hangsúlyt fektessünk. Kollégáim számára céges ingyenes orvosi vizsgálatot hirdettünk meg állapotfelméréssel és kedvezményes laboratóriumi vérvétellel, egészséges életmóddal kapcsolatos versenyeket és közös szabadidős programokat rendeztünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a vezető szeresse és értékelje a kollégáit, mert a szakmai tudás önmagában nem elég: a „kémia” és a megfelelő emberi kapcsolatok nélkül nem működik jól egy csapat.

Törekszünk arra is, hogy a munkavállalók otthon érezzék magukat, és ezt olyan apró gesztusokkal is igyekszünk támogatni, mint például a közös születésnapi villásreggelik az adott hónapban született kollégákkal, céges gyereknap és Mikulás ünnepség, vagy akár a gyerekeknek küldött ajándékcsomagok. Ezek mellett a társadalmi felelősségvállalást is a gondoskodó vezetés részének vallom: kollégáim bevonásával és aktív részvételével rendszeresen szervezünk jótékonysági gyűjtéseket és támogatjuk a rászorulókat.

A gondoskodásnak sok aspektusa van, de az egy fontos kérdés, hogy a kapott támogatást a csapat is képes legyen jól fogadni és használni. Milyen szempontok alapján választod ki a munkatársaidat, különösen a csapatjáték szempontjából?

A csapatjáték az egyik legfontosabb tényező számomra. Fontos már a legelején tisztázni és megérezni, hogy valaki képes-e csapatban játszani, mert az erre képtelen emberek szétzilálhatják az egységet. A már említett kémia a kollégák között is elengedhetetlen, főleg egy olyan munkahelyen, ahol sok kreatív és együttműködést igénylő feladat van. Tapasztalatból mondom: vannak olyan esetek, amikor hiába adunk támogatást, az emberek nem élnek vele. Ilyenkor el kell fogadnunk, hogy nem mindenki reagál ugyanúgy a lehetőségekre, és inkább azoknak kell örülnünk, akik aktívan tudnak élni a felkínált esélyekkel. Ők viszik előre a csapatot.

Az átkeretezés vagy a növekedési szemléletmód mennyire fontos vállalkozóként, különösen a mai, kiszámíthatatlan piaci helyzetben?

Nagyon is fontos! Az egyik legnagyobb erősségünk mindig az volt, hogy nyitott szemlélettel közelítettünk a kihívásokhoz. Több vállalkozást is elindítottunk, és a sikerük sokszor azon múlt, hogy reálisan felmértük a helyzetet, és nem ragaszkodtunk mereven az eredeti terveinkhez. Amikor például egy projekt nem úgy alakult, ahogy reméltük, nem estünk kétségbe. Ehelyett átgondoltuk, mit lehet másként csinálni – új keretet adtunk a helyzetnek, új stratégiát dolgoztunk ki, és kerestük azokat az irányokat, ahol lehetőség van a fejlődésre. A Dobay cukrászda jó példa erre. Kezdetben egy hagyományos cukrászdaként működött, de hamar láttuk, hogy ez a modell nehezen érvényesül a mai piacon. Ekkor jött az ötlet, hogy ne csak süteményeket adjunk el, hanem egy élményt is. Ezzel újrapozicionáltuk a márkát, és ebbe az irányba fejlesztettük tovább a koncepciót. Hasonló gondolkodás vezetett oda is, hogy az étterem mellé rendezvényszervezést indítottunk, ez segített áthidalni a nehezebb időszakokat. Mindez nem működne egy dolog nélkül: ez a vízió. A kitartás önmagában kevés, ha nem tudjuk, merre tartunk. Egy vállalkozásnak szüksége van egy világos célra – még akkor is, ha az út odáig nem mindig egyszerű. Azt látom, hogy a vízió sok vállalkozás esetében sajnos hiányzik.

Milyen lelki vagy mentális kapaszkodóid vannak, amik segítenek átlendülni a nehezebb időszakokon, például amikor még nem hoz megtérülést a vállalkozás?

Alapvetően pozitívan állok a dolgokhoz, nálam a pohár félig mindig tele van s hiszek abban, hogy a nehézségek megfelelő hozzáállással leküzdhetők. Emellett óriási támogatást jelent számomra a családom és a feleségem, nem beszélünk túl sokat munkahelyi ügyekről, így pedig sokkal jobban fel tudok töltődni otthon. A családi légkör, a közös – hangsúlyozottan mobilmenetes – étkezések nyugalmat adnak és segítenek a munkából való „kicsekkolásban”. Ezek nélkül nem lehetne elviselni a folyamatos stresszt és kihívásokat.

Említetted a vízió fontosságát, és azt is, hogy sok vállalkozónál ez hiányzik. Nyilván ez egy nagyobb szociológiai kérdés is, nem is feltétlenül kell megfejtenünk, de mégis: a sokéves tapasztalatod alapján mi lehet ennek az oka?

Olyan családban nőttem fel, ahol nem engedhettük meg magunknak a vendéglőbe járást. Édesapám fejlesztőmérnök volt, édesanyám pedig vegyészként dolgozott, majd később más területen helyezkedett el. A budai oldalon laktunk, és emlékszem, a Gellért Szálló közelsége keltette fel bennem először az érdeklődést a vendéglátás iránt, kisiskolásként elhaladva a bejárata előtt a sok nyugati autó és a londinerek elegáns egyenruhája azonnal elvarázsolt. Valami különlegeset, elérhetetlent sugárzott – és talán akkor kezdődött a vágy bennem valami több, valami más iránt. Később, amikor szakközépiskolába kerültem, gyakran figyelmeztettek: ne álmodjak túl nagyokat. Finoman, de egyértelműen éreztették, hogy ne várjak sokat, inkább maradjak a realitások talaján. Szerintem ez az egyik oka annak, hogy sok emberből hiányzik a vízió. Egyszerűen nem tanulják meg elképzelni, hogy lehetnek nagy céljaik – és ami még fontosabb: hogy azokat el is érhetik. Sokan nem hisznek benne, hogy van értelme álmodni. Pedig más társadalmak ebben sokkal jobban állnak: hagyják a fiatalokat szárnyalni, képzelni, hinni magukban. Ez a szárnyalás, ez a képzelőerő szerintem kulcsfontosságú.

Szoktam előadásokat tartani, oktatni, és ilyenkor mindig arra biztatom a fiatalokat: képzeljék el, mit szeretnének. Nem elég csak annyit mondani, hogy „sikeres akarok lenni”. Érezzék, lássák maguk előtt a részleteket is! Milyen autóval járnának? Hogyan csukódik annak az ajtaja? Milyen hangja van? Minél konkrétabb a kép, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy valóban megvalósítsuk.

Több évtizede kibéreltünk egy nagy, elhanyagolt raktárhelyiséget. Felújítottuk, de már az elején kivittem a kollégákat, és azt mondtam: „Nézzétek! Itt lesz az ország egyik legmenőbb party service központja.” Már akkor láttuk magunk előtt, ki hol fog ülni, hogyan fog kinézni a logó a falon, milyen hangulata lesz a térnek. A kollégák viszont csak egy üres raktárt láttak. Ez az élmény nagyon megmaradt bennem: valakiben ez az „elképzelőerő” ösztönösen jelen van, másban viszont még nem ébredt fel. Hiszek abban, hogy ez fejleszthető. Vezetőként ez is a dolgunk: nemcsak irányt mutatni, hanem segíteni másokat abban, hogy merjenek álmodni, hogy képesek legyenek víziót alkotni – mert anélkül csak sodródunk, és nem haladunk sehová igazán.

Több mint 20 évnyi vállalkozói tapasztalat van mögötted. Dolgoztál valaha alkalmazottként is?

Igen, természetesen. A főiskolás éveim alatt, sőt utána is. S mielőtt saját céget alapítottam volna, kisebbségi tulajdonosként dolgoztam, ami gyakorlatilag egyfajta alkalmazotti viszony is volt, hiszen el kellett fogadnom a többségi tulajdonos döntéseit.

Egy folyamat eredménye, vagy esetleg volt valamilyen markáns fordulópont, amikor eldőlt, hogy a vállalkozói létet választod?

Egy konkrét helyzet miatt döntöttem úgy, hogy eljövök az előbb említett cégtől, aminek az volt az oka, hogy másképpen láttuk a jövőt; ők erősen hittek a feszes tervezésben, míg én már nem akartam „más szekerét tolni”. Abban a környezetben és keretrendszerben már nem voltam motivált, hiszen nem láttam magam előtt a célt. Onnantól kezdve lemondtam a tervezés klasszikus formájáról s visszatekintő rendszerben, vagyis az előző év számait figyelve dolgoztam.

Ezt érdemes tisztáznunk: jól értem, hogy nincsenek üzleti tervek?

Nem erről van szó. Természetesen, ha új vállalkozást indítunk, akkor tizedesvesszőre pontos számításokat végzünk: hány vendég fér be, mekkora a fogyasztás, mi a megtérülés. Olyan kiszámíthatatlan lett a világ, hogy egy klasszikus terv sokszor értelmetlenné válik. Gondoljunk csak az elmúlt 5 évre: jött a vírus, bezártak az éttermek. Aztán ezt követte a munkaerőhiány, majd az energiaárak emelkedése, infláció, alapanyag-drágulás… Nem lehet minden költséget áthárítani a vendégre. Ezért hiszem azt, hogy a vállalkozásban vízióra szükség van, de a rigid tervek helyett rugalmasságra, alkalmazkodásra és főként empátiára van szükség.

Hogyan alkalmazzátok a technológát, a digitalizáció adta lehetőségeket a cégcsoportban?

Már a 2000-es években elkezdtünk nyitni a technológia újdonságok felé. Akkoriban még egészen más rendszereken működtünk, de már volt éttermi szoftverünk, és az adatvezérelt működés alapgondolata is jelen volt. Hiszünk abban, hogy a döntéseket nem megérzésekre, hanem valós adatokra kell alapozni. Volt például egy eset, amikor az egyik szakácsunk úgy gondolta, hogy egy bizonyos fogás kifejezetten népszerű, az adataink viszont azt mutatták, hogy alig rendelik. Ezek az információk sokat segítenek abban, hogy ne csak jól főzzünk, hanem jól is működjünk. Ma már a cégcsoporton belül külön munkatárs foglalkozik az informatikai rendszerek fejlesztésével, ami jól mutatja, mennyire komolyan vesszük a digitalizációt. Egyszerűen muszáj lépést tartani a világgal.

Ugyanakkor fontos számomra az egyensúly. Én személy szerint nem vagyok aktív felhasználója a közösségi médiának, ebben inkább a kollégáim támogatnak. Úgy érzem, hogy a túlzott online jelenlét könnyen elvonja az ember figyelmét a valódi pillanatokról – és ezt a gondolkodást a vendéglátásba is igyekeztünk beépíteni. Ezért rendezzük meg minden évben éttermeinkben a MobilOFF, ÉlményON hetet. Ilyenkor a gyerekek ingyen ehetnek, ha a család vállalja, hogy a telefonokat az étkezés idejére egy dobozba teszik. Sőt, ezt már a fiatal párokra és az idősebb generációra, a nagyszülőkre és unokáikra is kiterjesztettük. Ha együtt vállalják a mobilmentes perceket, akkor vendégeink egy finomságra. Ez amolyan digitális nevelés – nem csak a vendégeinknek, de nekünk, felnőtteknek is. Nálunk például otthon sem lehet az étkezőasztalnál telefonozni. A technológia tehát nálunk nemcsak eszköz, hanem egy tudatosan kezelt terület a hatékony működésben segít, de a személyes jelenlét rovására nem mehet.

S mindemellett a fenntarthatóság is egy masszív alapértéket jelent a vállalkozói filozófiádban.

Négygyermekes szülőként mindig is fontos volt számomra, hogy valamilyen módon hozzájáruljak a teremtett világ megőrzéséhez. Természetesen én is vezetek autót, de gyakran közlekedem biciklivel is, igyekszem megtalálni az egyensúlyt a mindennapokban. Hiszek abban, hogy az igazi érték nemcsak az új dolgok létrehozásában rejlik, hanem abban is, hogy meg tudjuk őrizni azt, ami már létezik, legyen szó a társadalomról vagy a környezetünkről. Ez a szemlélet vezérelt akkor is, amikor a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel közösen létrehoztunk egy rendszert, amelynek segítségével a rendezvényekről megmaradt ételeket eljuttatjuk a rászorulóknak. Eddig több mint 50 ezer adag ételt sikerült így célba juttatni; ez nemcsak számokban, de emberi értékben is óriási eredmény. A kollégáim ebben is fantasztikus partnerek: hajnalban csomagolnak, viszik az ételt a hűtőautókhoz, és mindezt szívvel-lélekkel teszik. Amikor érzik, hogy a munkájuk valóban segítséget jelent másoknak, gondolkodás nélkül teljes mellszélességgel odaállnak mellé. Emellett fontosnak tartjuk a helyi gazdaság támogatását is. Kistermelőkkel dolgozunk együtt, magyar alapanyagokat használunk, és tudatosan keressük a csomagolásmentes vagy környezetkímélő megoldásokat. Folyamatosan vizsgáljuk a beszerzési láncokat is – honnan jönnek az alapanyagok, milyen ökológiai lábnyommal jár az előállításuk, szállításuk. Mindezek mellett a legkézzelfoghatóbb eredményünk számomra mégis az élelmiszermentő rendszer. Ez egy olyan konkrét, működő megoldás, ami nap mint nap segít embereken és egyúttal hozzájárul egy élhetőbb jövőhöz is.

Mire figyeljen, mit kerüljön el, hogyan gondolkodjon az, aki most szeretne elindulni a vállalkozóvá válás útján?

A magyarok hajlamosak úgy vállalkozni, hogy előbb kitalálnak valamit, és utána néznek csak körül, hogy vajon kinek lehet szüksége arra, amit kitaláltak. Aztán ha nem megy a dolog, a vásárlót hibáztatják. Nyugaton ez pont fordítva van: előbb felmérik a piacot, és utána fejlesztenek. Tehát a legfontosabb, hogy tanuljunk meg a vevő fejével gondolkodni. Korábban volt olyan termékötletem, amiben nagyon hittem, de amikor elkezdtük tesztelni ezt a desszertet, kiderült, hogy az embereket nem érdekli. Sokkal inkább a főételre volt kereslet. Ilyenkor nem szabad ragaszkodni az eredeti ötlethez, vagy módosítani kell, vagy teljesen új irányba menni. A másik lényeges dolog: minden esetben számoljunk előre, mert a számok nem hazudnak. Én is gyakran segítek így ismerősöknek: leülünk egy Excel mellé, és végig számoljuk, hogy működne-e az ötletük. Megtörténik, hogy a számok alapján nem működne a dolog. Ez egy nehéz helyzet, nehéz érzésekkel. Viszont lehet, hogy kicsit fájdalmas az a három nap, amíg emiatt nem alszanak jól, de még mindig jobb, mint három évet szenvedni vele. Sokszor egy józan kalkuláció nem csak a vállalkozást, hanem a házasságot is megmentheti.

Névjegy

Semsei Rudolf vendéglátóipari szakember, a Semsei Gastronomy (Budapest Party Service Kft., a VakVarjú étteremcsalád és a Dobay cukrászdák) tulajdonosa, ügyvezető igazgatója. Fontos számára a csapatmunka, az átlátható működés és a jó munkahelyi légkör. Rendszeresen fut, a sport számára a kitartás és feltöltődés forrását is jelenti. Vezetőként hisz a következetességben és az emberközpontú szemléletben. Évről évre új mottóval ad irányt csapatának.