Hirdetések nélkül is lehet? – Így lett a merész karrierváltásból nemzetközi díjnyertes vállalkozás

Modern rabszolgaság

Vendler-Simon Katinka élelmiszer-biotechnológus mérnökként végzett a Corvinuson, majd két multinacionális cégnél is kipróbálta magát. A papíron tökéletes karrier azonban számára inkább problémát jelentett.

„Nem láttam a karrierutamat a multiknál, azt éreztem, hogy 30 év múlva ugyanígy itt fogok ülni egy ilyen vagy hasonló irodában a számítógép előtt" – meséli Katinka. Ez a felismerés sok kezdő vállalkozónál megjelenik: a biztos fizetés és az állítólagos biztonság nem ér fel azzal a szabadsággal, amit az ember keres az életében.

A fordulópont egy szlovéniai raftingolás volt, amely után Katinka az irodájában ülve, a kalandról készült képet nézve döbbent rá, hogy miközben minden nap ugyanabban a szobában ül, a világ odakint él – nélküle. Ez volt az utolsó lökés: megtanult németül, és kiment Ausztriába dolgozni. Nem volt pontos terve, de volt benne bátorság, hogy lépjen, és a döntésével elindította azt az utat, ami végül a Lost Gardenhez vezetett.

Egy ajtó bezárul, de kinyílik egy ablak

Katinka nyolc évig dolgozott külföldön: Ausztriától Mallorcán át Baliig dolgozott, miközben világot látott és szabadon élt. Később elment végigjárni az El Caminót, ahol megismerkedett egy amerikai nővel, akivel közösen kutyapanziót terveztek nyitni Amerikában, de a Covid közbeszólt, a terv kútba esett, az élete pedig új irányt vett.

Katinka itthon ragadt, és besegített a családi cukrászdába. Közben elvégezte az adótanácsadó képzést, hogy átlássa a vállalkozás pénzügyeit, majd elment egy adótanácsadó céghez dolgozni, ahol gyakorlatot is szerzett a területen. Ez a tapasztalat később hihetetlenül hasznosnak bizonyult. Ebben az időszakban ismerkedett meg Balázzsal, a férjével, aki üzleti mentor és stratéga, az ő hatására kezdett el gondolkodni igazán mélyen azon, hogy mivel szeretne foglalkozni.

Amikor a saját problémád lesz az üzlet

Katinka gyerekkora óta ízületi gyulladással, porckopással küzdött, a postcovid pedig tovább súlyosbította a problémát. „Gyógyszerezni nem akartam magam, viszont olyan kiegészítőket nem találtam, amik megfeleltek volna az igényeimnek" – mondja. Ezért összerakott magának egy saját étrend-kiegészítőt, hiszen a szakmai tudása miatt pontosan tudta, milyen összetételt, milyen mennyiségeket kell használni.

Miután egy baráti összejövetelen Balázs barátai – 40-50 körüli férfiak – elkezdtek panaszkodni a fájdalmaikra, Katinka nekiállt ezekre a problémákra készíteni étrend-kiegészítőket. Fantasztikusan jól működtek. Végül négyféle termék született, ám még mielőtt piacra dobta volna, benevezett velük külföldi versenyekre, mert szerette volna, ha a nemzetközi szakma validálja az összetétel és minőség alapján – és ez maximálisan teljesült is: a termékekkel összesen öt nemzetközi díjat nyert.

Ottó és a piaci rés

A Lost Garden eredetileg humán étrend-kiegészítőkre épült, de aztán megérkezett Ottó, Katinkáék kutyája, és minden megváltozott. „Elkezdtünk járni a kutyaiskolába, kutyás közösségbe, és észrevettem, hogy gyakorlatilag minden második kutyának valamilyen egészségügyi problémája van" – mondja Katinka.

Mozgásszervi problémák, gyulladások, ízületi fájdalmak… a kutyáknál ugyanazok a gondok merülnek fel, mint az embereknél – nem véletlen, hiszen hasonló életet élnek, hasonló stressznek vannak kitéve. „Beemeltük a kutyákat a mi életünkbe, és ugyanazt az életet élik velünk, amit mi élünk. A kutyaiskolában megismert gazdáknak segítettem először, elkezdtem egy-egy kutyára szabva csinálni terméket, mert szegény nem tud felállni, nem tud fölmenni a lépcsőn" – emlékszik vissza a kezdetekre.

Katinka itt is ugyanúgy járt el, mint a humán termékeknél, még mielőtt piacra dobta volna az első kutyás terméket, benevezett vele egy amerikai versenyre: így aztán 2025 augusztusában megnyerték az Év kutyaterápiás innovációja díjat az USA-ban, amiben komoly szerepe volt Katinka gyógynövény-alkalmazási szakmérnök tanulmányainak is.

Slow business – lassúságból erő

A Lost Garden egy különleges üzleti modellel működik, Katinka a slow business filozófiát követi: lépésről-lépésre, organikus növekedéssel. „Nem kell rögtön túl magasra tenni a lécet. Rugalmasan dolgozom együtt a beszállítókkal és bérgyártókkal, mindig csak annyit rendelek és gyártatok, amekkora éppen a piaci igény" – magyarázza. Nincs nagy raktárkészlet, nincs eladási kényszer, a termékek mindig frissek. Nincs alkalmazott, nincs befektető, a piac validálja a működést. És a legmeglepőbb: egy fillért sem költenek marketingre és hirdetésre.

„Rengeteget konzultálok a gazdákkal, és sok esetben le is beszélem őket arról, hogy megvásárolják a termékemet, mert más jellegű a kutya problémája" – mondja Katinka. Ez a fajta őszinteség ritka, de működik. A vásárlók egymásnak ajánlják a termékeket, a viszonteladók eddig mind maguktól jöttek. „Kutyatrénerek, terápiás masszőrök, fizioterapeuták, versenyzők, állatpatika… minden viszonteladónk magától jött, én eddig egyet se kerestem meg" – meséli.

A marketing-költségvetés egy cég bevételének jelentős részét elviheti, az ezen megspórolt összeget Katinka mind visszaforgatja az alapanyagba és a gyártástechnológiába. A slow business így nemcsak üzleti modell, hanem bizalmi rendszer. Ahelyett, hogy a gyors növekedésre pazarolna energiát, Katinka minden erőforrást visszaforgat a minőségbe.

A slow business filozófia másik sarokköve a kapcsolatok és közösség építése. Katinka név szerint ismeri az ügyfeleit és a kutyáikat, követi az eredményeket, amiért a gazdák hálásak és továbbajánlják másoknak a termékeket. Katinka rendszeresen szervez kutyás workshopokat is, ahol a gazdák valódi közösségként élhetik meg a márkával való kapcsolatot – ez az, amit egy hirdetés sem tud kiváltani.

Tuning tippek Katinkától

1. Találd meg a támogató közeget
   „Rengeteget jelentett számomra, hogy a férjem abszolút támogató volt. Amikor napi tizenórákat tettem bele a vállalkozásba, akkor ő megfőzött, kitakarított, nem piszkált, meghagyta nekem az időt, energiát, lehetőséget." Nem feltétlenül anyagi támogatásról van szó, sokkal inkább arról a biztos háttérről, amit az adhat, hogy van, aki akkor is melletted van, amikor te sem látod még, hogy a befektetett munka egyszer meghozza-e a gyümölcsét.
2. Találd meg a hivatásod
   „Nagyon fontos, hogy tudja az ember, hogy hova ugrik, vagy ha nem tudja, akkor menjen el egy El Caminóra" – mondja nevetve Katinka arra biztatva, hogy lassuljunk le, ha nem tudjuk, mit csinálnánk szívesen.
   
   „Azt kell megtalálni, hogy mi lenne az, amivel nagyon szívesen foglalkozna az ember, mert akkor már nem munkának érzi majd." Katinka esetében találkozott a kutyák iránti szeretet, a segíteni akarás és a szakmai háttértudás. Ezt nevezhetjük hivatásnak.
3. Ha már csinálod, csináld rendesen
   „Ha belevágtál a vállalkozásba, akkor nem szabad sajnálni belőle az időt, energiát, ha már csinálod, csináld rendesen" – foglalja össze Katinka. A kezdetekben nem lehet félvállról dolgozni, ha belevágunk, akkor tényleg bele kell adni mindent.
4. Elengedhetetlen a jó időbeosztás
   Katinka és Balázs közösen kialakítottak egy heti struktúrát napokra lebontva, hogy mikor milyen munkaterületekkel kell foglalkozni. „Olyan ez, mint egy iskolásnak az órarendje. Amíg nem találtuk ki ezt a rendszert, elég káoszos volt a munka. Ez ad a napjaimnak rendszert és keretet" – vallja be. Ez a struktúra segít abban, hogy ne csapjanak össze a hullámok a feje felett és a különböző feladatkörökben is megállja a helyét.​
5. Ápold a kapcsolatokat
   „Nagyon nagy hangsúly van a kapcsolatokon, kapcsolódásokon, partnerségeken. Rengeteget konzultálok gazdákkal, beszállítókkal, viszonteladókkal." Ez az egyik kulcs a sikerhez Katinka szerint, bármilyen területen tevékenykedünk.
6. Slow business mentalitás
   „Lépésről lépésre, organikusan érdemes növekedni, akár munka mellett is el lehet kezdeni." Nem kell azonnal mindent feladni és felégetni magunk mögött, lehet fokozatosan építkezni a vállalkozásban.