Hogyan építi magát újra a több mint 75 éves Materiál Vegyipari Szövetkezet?
Több mint 75 éve működik a Materiál Vegyipari Szövetkezet, nevéből is láthatóan szövetkezeti formában. A rendszerváltás előtt a dolgozók száma meghaladta a 100 főt, azóta azonban nemcsak a létszámban következtek be gyökeres változások, hanem a gyártásban is. Az orosz-ukrán háború kitörése óta ráadásul újabb krízist kell kezelniük, de mivel a beruházások nem hozták meg a várt eredményt és a kínaiak nyomulását ezzel nem lehetett megállítani, most teljesen újra kell építeniük magukat. A múltról, a változásokról, a kihívásokról Csordás Andrással, a Szövetkezet igazgatóságának elnökével és Szabó Endrével, a pénzügyi vezetővel beszélgettünk.

TÖBB MINT 75 ÉVRE NYÚLNAK VISSZA A KEZDETEK
„1949. február 19-én, néhány ember közreműködésével alakult meg a Materiál Vegyipari Szövetkezet; ki eszközt, ki termékötleteket, ki különböző vegyipari terméket „hozott bele” – tekintett vissza a kezdetekre Csordás András, a Szövetkezet igazgatóságának elnöke. –Az 1960-as évek elején lett saját telephelyünk Soroksáron és egymás után épültek fel a különböző üzemcsarnokok. A rendszerváltás előtt a szövetkezet létszáma bőven 100 fő felett volt – ugyanazt a tevékenységet akkor négyszer annyi ember végezte, mint ma, így a gazdaságos munkavégzés csak nyomokban volt jelen. Abban az időszakban egyébként többen bujtatott állásban voltak, például a futballisták – sok szépreményű labdarúgónk volt.”
„1989-ben aztán a piacgazdaság létrejöttével nevesíteni kellett a tulajdonosi viszonyokat, így a munkavállaló tagok között, addigi tevékenységük alapján, szétosztották a Szövetkezet üzletrészét, s mindenki a munkáját tette bele, vagyis azzal „fizetett” – vette át a szót Szabó Endre, pénzügyi vezető. – Ezt követően az automatikus tagosítás megszűnt– így napjainkban vannak sima munkavállalók, továbbá vannak olyan munkavállalók, akik tagok is.”
„GYÁRTSUK AZT A NÉHÁNY DOLGOT, AMIHEZ JÓL ÉRTÜNK” – ÍGY VÁLTAK PIACVEZETŐVÉ
Csordás András 1997-ben került a szövetkezethez, amikor már természetesen a nem gazdaságosan gyártható termékek készítését abbahagyták. Tevékenységüket nem befolyásolta az a tény, hogy meg akarták szüntetni a szövetkezeteket, mivel nem az ipari szövetkezetekre, hanem a mezőgazdaságiakra helyezték a hangsúlyt. A változások ellenére, a szövetkezeti forma továbbra is minőségi gyártást, profitábilis működést tett lehetővé a piacon, mert olyan termékstruktúrájuk volt, amely által mindig tudtak bővülni és nyereségesen működni. A ’80-as években a szinte kizárólagosan gyártott poliészter gyanta mellett az Akropenta diszperziós festék, a Fugaszil és F.BS szilikon tömítők (ez utóbbi egyben speciális ragasztó is) illetve a Matoflex TMQ, gumiipari segédanyag gyártását kezdték meg, melyek azóta is jelen vannak a cég életében.
„Ezekből a termékekből, elsők között voltunk a magyar piacon – folytatta András. – A jó minőségnek és „szájhagyománynak” köszönhetően ez kényelmes működést tett lehetővé a Szövetkezet számára. A jelenlegi termékeinkből az Akropenta típusú festéket mi fejlesztettük ki először, ezáltal piacvezetővé váltunk. Apoliakrilát diszperziók gyártásával Magyarországon csak mi foglalkozunk, szilikontömítő termékeket rajtunk kívül még egy cég állít elő (külföldön többen is). Annak a speciális szilikon ragasztónak, mint amilyen az F.BS, nincs gyártója az országban. Ami pedig a Matoflex TMQ, gumiipari segédanyagot illeti, Európában csupán egy, míg Ázsiában még néhány gyártója van. Tehát ez a fajta európai egyedülállóság és a magas minőség biztosította a ’90-es évekbeli piacon maradást és ez járult hozzá ahhoz, hogy minden menjen a maga útján – úgy fogalmaztuk meg ezt az időszakot, hogy „gyártsuk azt a néhány dolgot, amihez jól értünk”. A termékskála állandósult, nem volt nyomás az újabb és újabb termékek kifejlesztésére.”
A változás első szele a kétezertízes évek első felében jött el a szövetkezetnek, de akkor (még) nem kellett drámai fordulatokra választ adni.
„A 2010-es években a gumiipari segédanyag, a Matoflex TMQ egyre fontosabb termékünkké vált, az árbevételünk és az eredmény nagyobb része ebből származott – mondta Endre. –Ebben az időszakban több európai gyártó is volt, de az európai piac felvevő képessége egyensúlyban volt a beszállítók számával. Ebben a piaci környezetben a legnagyobb európai gyártó „dömpingáras” értékesítésbe kezdett, azzal a szándékkal, hogy hosszabb távon konkurencia nélkül maradjon. Célját részben elérte, több gyártó is a TMQ-gyártás leállítása mellett döntött. Ez számunkra egy rendkívül nehéz időszak volt, mert a piacon maradáshoz nekünk is áron alul kellett értékesítenünk. Szerencsére ezt az időszakot kisebb veszteségekkel sikerült átvészelni. Azt viszont akkor nem gondoltuk volna, hogy a mostanra kialakult helyzet ennél sokkal-sokkal nehezebb lesz…”
A KÍNAIAK MIATT TELJESEN ÚJRA KELLETT FOGALMAZNIUK MAGUKAT, HOGY TALPON MARADJANAK
A covidjárvány alatt a kínaiak miatt aztán teljes mértékben beütött a krach: a szövetkezet olyan kihívás előtt állt, amely előtt még soha, és idő kellett ahhoz, hogy teljesen újrafogalmazza magát – ugyanis nem kevesebbre volt szükség a talpon maradáshoz…
„Három és fél évvel ezelőtt, az ukrán–orosz háború kitörése óta az energiaárak jelentősen megemelkedtek, ami a TMQ-előállítás költségeit is növelte. Ezzel egy időben megjelentek a kínai gyártók, akik a korábbi, gyengébb minőségű TMQ-termékek után ma már jó minőségűt állítanak elő, ráadásul ezeket 20–30%-kal olcsóbban kínálják– mutatott rá András. – Azért nem tud kialakulni egészséges versenyhelyzet velük, mert egyrészt bejelentkeztek a szankciós orosz energiahordozókra, s még állami támogatást is kapnak, ha európai piacot szereznek meg – ezért tudják csökkenteni az áraikat. Ennek ellenére nem keseredtünk el, bíztunk benne, hogy a háború hamar véget ér és újra felvesszük velük a versenyt– ezért beruházásokat is végrehajtottunk, hogy a gyártásunkat hatékonyabbá tegyük, de ez nem hozta meg a várt eredményt. Jelenleg tehát nincs válaszunk a kínai „invázióra”, ezért ebből a versenyből ki kellett szállnunk. A szövetkezet legnagyobb árbevételi forrása két év alatt kiesett, és ha erről a piacra valaki kihullik, akkor a multi megrendelőkhöz rendkívül nehéz visszajutni. Emiatt gyártottunk inkább veszteséggel, áron alul is – emellett minimálisra, 25 főre csökkentettük a létszámot a túlélési stratégia részeként, de most már igyekszünk megtartani a munkavállalóinkat. Az év elején stratégiát váltottunk, felhasználtuk a készleten lévő alapanyagokat, ezzel nagyobb mennyiségű TMQ-t gyártottunk raktárra. Elképzelésünk szerint, bár az értékesítési árak továbbra sem emelkedtek és a TMQ-igény is jelentősen leszűkült, a készleten lévő késztermékkel, továbbra is piaci szereplőként tudunk fellépni. Április 1-től a gyártást ideiglenesen leállítottuk. Sajnos likviditási gondjaink is adódtak, mivel jelentős tőkénk áll készletekben. Ha sikerülne értékesíteni a TMQ-raktárban lévő nagy mennyiséget, az komoly segítséget jelentene. Célunk ezek eladása, de nem mindenáron – pontosabban nem áron alul. Ez kényes egyensúly, ráadásul a piaci környezet sem kedvez a jó ár elérésének. Közben a kínai gyártók nem mutatnak hajlandóságot a visszavonulásra, az EU pedig nem lép fel a gazdaság védelmében, így az egész vegyipar nehéz helyzetbe került.”
VISSZATÉRNI A JÓL BEVÁLT TERMÉKEKHEZ – EHHEZ MA MÁR MARKETING IS KELL
Szabó Endre hozzátette, hogy szerencséjükre a korábbi évek eredményei bőven kompenzálták a veszteségeket; az elhúzódó rossz európai gazdasági helyzet arra kényszerítette a céget, hogy most már tényleg választ keressen a kínai kihívásra. Úgy döntöttek, hogy a régóta ismert és bejáratott termékekre fordítanak nagyobb figyelmet.
„Tudtuk, hogy más irányba kell fordulnunk, ezért a korábban remek piacot jelentő festékek és szilikonok felé fordultunk – ecsetelte Endre. – A válaszunk tehát a krízisre az volt, hogy „leporoljuk” ezeket a régi termékeket. A cél jelenleg az, hogy ismertebbé tegyük őket, mert a marketingjükkel korábban nem foglalkoztunk, mivel nem ez volt a fókuszban. Mi magunk sem értettünk eddig a marketinghez, így most ezt könyvekből tanuljuk, workshopokra járunk, hogy a gondolkodásunkat „átállítsuk” és modernebbet sajátítsunk el. Minden szegmenst feltérképezünk, s emellett az építőipari termékek terén festékfejlesztésekbe fogtunk; meglátjuk,az építőipar mennyire mozdul erre rá. A festékeket és a szilikont kizárólag Magyarországon forgalmazzuk, az EU-ban nem – az átstrukturálás része, hogy igyekszünk ezekkel a termékekkel a határon túlra bekerülni, elsősorban a szlovák, a cseh, a román és a lengyel piacra (ezek egyelőre kapcsolatépítési fázisban tartanak). Reméljük, hogy jövőre már lesz „látszatja” mindennek; idén szeretnénk ezt az átmenetinek tekintett, újrastruktúráló évet „nullára” kihozni, vagyis az elmúlt évek veszteségeit nullára csökkenteni, emellett az eddigi munkavállalóinkat továbbra is munkával ellátni – tehát az újbóli alapokat letenni a jövőre nézve, hogy a régi termékeket „leporolva” újra tudjunk indulni, illetve a likviditásunk rendbehozatala után pénzigényes új projektekbe vághassunk bele.”
A szövetkezet social média megjelenése eddig „zéró” volt, de az új helyzet kialakulása miatt ezen is változtatni igyekeznek.
„Azért nem voltak megjelenéseink, mert a korábbi termékek „vitték” magukat, de beláttuk, hogy az egyenesbe kerüléshez, illetve az újbóli bővüléshez már ez is kell – folytatta András. – Tudjuk, hogy jelentősen erősíteni kell a szegmensben. Terveink szerint az eddigi visszafogottabb tevékenységünk bővítésre külsős marketing segítséget alkalmazunk.”
A SZÖVETKEZET ISMÉRVEI
Sokan nem tudják, hogy a szövetkezet, mint jogi forma ma is létezik, és alapítása jelenleg sem ütközik jogszabályi akadályba. Természetesen már nem a régi „tsz.” típusú szervezetekről van szó, hanem modern, gazdasági társaságként működő formáról.
A szövetkezet ugyanúgy eredményorientált, mint például egy korlátolt felelősségű társaság (kft.). A korábbi évek nyeresége – a jogszabályokban meghatározott eredménytartalék felhasználásával – felhasználható a veszteségek finanszírozására. Lényeges különbség a kft.-hez képest, hogy a szövetkezetben a munkavállaló tagok is részesedhetnek a nyereségből. Ugyanakkor a veszteséget nem kell saját vagyonukkal fedezniük, így őket anyagi kár nem éri.
A szövetkezetnek továbbá van egy érdekes tulajdonsága: a tulajdonrésszel rendelkező tagoknak szavazáskor egy szavazata van, függetlenül a tulajdonrészük mértékétől – egy tag, egy szavazat, ezt a polgári törvénykönyv szabályozza, amelybe beletették a szövetkezeti törvényt.
A Material esetében a rendszerváltás idején sem gazdasági, sem politikai nyomás nem nehezedett a cégre, így megőrizték a szövetkezeti formát – miközben sok más vállalkozás zrt.-vé alakult. A jelenlegi helyzetben sincs napirenden az átalakulás.
Kulcsgondolatok:
- Készülj fel a váratlan helyzetekre, ne kényelmesedj el akkor sem, ha sikeresen működik a vállalkozásod!
- Ha „minden kötél szakad”, akkor se félj stratégiát váltani!
- Ne félj könyvekből, illetve workshopokon megtanulni a marketinget!