Hogyan válhatsz magabiztosabb vezetővé? Dr. Almási Kitti gondolatai

1. Mi okozathatja vezetőknél az önbizalomhiányt?

Elsőként azt tartja lényegesnek a szakember, hogy tisztázzuk az önbizalom fogalmát, ami arra vonatkozik, hogy van egy elképzelésünk arról, hogy hogyan fogunk teljesíteni egy adott helyzetben. Akinek tehát van elég önbizalma, magabiztos, az könnyebben vág bele dolgokba, mert már megtapasztalta magáról, hogy ügyes azon a területen, vagy mert eleget gyakorolta, vagy általában van egy olyan megélése magáról, hogyha összeszedi magát, akkor jól végzi a dolgát. Egy másik fontos tudás lehet magunkról, ami az önbizalmunkat erősíti, hogyha mégsem sikerül valami, akkor azt el bírjuk viselni.

„Amikor valaki önbizalomhiányos marad annak ellenére, hogy jól teljesített, akkor ott általában az áll a háttérben, hogy az illető a kudarcokat, számára nem kedvező helyzeteket túl drámaian éli meg, szaknyelven szólva mondhatjuk, hogy katasztrófagondolatokat társít hozzá. Ha valami nem sikerül neki, akkor eltúlozza annak jelentőségét, vagy általánosítja annak következményeit. Könnyen úgy gondolja, hogy na, akkor innentől már mindenki láthatja, milyen tehetségtelen vagyok. Az ilyen személyek mások visszaigazolása alapján éreznek önmagukkal kapcsolatban, az első megtorpanásnál, kudarcnál elveszíthetik önbizalmukat” – fejti ki Almási Kitti.

Az önbizalomhiányos vezető pedig labilitást hoz a cég működésébe, kiszolgáltatott helyzetet teremt, ami összességében rosszul hat mindenkire a vállalati környezetben.

2. Mit tehet egy vezető, ha leküzdené az önbizalomhiányt?

Gyakran már fiatalkorban kialakul a kudarcértelmezésünk. Egy sportverseny, iskolai szereplés, vagy bármilyen megmérettetés kapcsán megélhettük, hogyan tekintettek ránk osztálytársaink, mit szóltak a szüleink, hogyan reagáltak a kortársak. Almási Kitti szerint, ha egy számunkra fontos dologhoz kötődik a kudarcélmény, akkor természetes, hogy félünk tőle, hogy később újra előfordulhat, de kérhetünk segítséget szakembertől a kudarc feldolgozásához: „A feldolgozás azt jelenti, hogy minél inkább kikerüljünk az érzelmi spirálból, ami nem engedi meg azt, hogy reálisan lássuk az adott helyzetet. Szembe kell nézni az adott problémával, veszteséggel, negatív következménnyel, ami a rossz döntésből fakadhat, és utána meg kell vizsgálni, hogyan lehet azt helyrehozni, vagy a tapasztalatokat hasznosítani. Fontos, hogy nem elég a gondolkodás szintjén idáig eljutni, ennek egy érzelmi belátásnak kell lennie.”

Almási Kitti azt hozza fel példaként, hogy lehet olyan vezető az életünkben, akire példaként tekintünk, akire felnézünk, mégis tudnunk kell róla, hogy ő is rengeteg rossz döntést hoz, maga is kudarchelyzeteket alakít ki. De ha mindenki abbahagyná a munkáját a kudarcélmények után, akkor nem lenne már ember vezetői pozícióban, mert mindenkivel előfordul, hogy hibázik, hogy valami nem sikerül neki, sőt, ez nagyban hozzájárul a fejlődéséhez.

3. Számíthat-e egy vezetőnek az, hogy vajon mit gondolnak mások?

„Egy vezetőnek alapvetően nem abból kell kiindulnia, hogy a környezetében mit gondolnak róla, mert akkor nagyon kitett lenne, ami bizonytalansághoz vezetne” – húzza alá Almási Kitti. – „Azt azért tudnunk kell, hogy a környezet véleménye nagyon sokszor a környezet állapotáról szól, amihez csak az esetek egy részében van közünk. Ha az lenne a cél, hogy a környezet hangulata alapján dőljön el, mennyit ér a vezető, az óriási hibaforrás lenne. A jó vezető stabil énképpel rendelkezik, és ez a magáról alkotott kép akkor sem változik, ha például a munkatársai épp húzzák a szájukat.”

Fontos kiemelni, hogy ezzel együtt egy jó vezető képes meghallgatni azt, hogy a vele dolgozóknak mi a véleménye adott kérdésekről, ezt átszűri saját magán, és ezután ő hozza meg a döntést, ahogyan az azért vállalt felelősség is az övé. A stabil énkép megőrzése érdekében fordulhatunk szakemberhez, nyugati országokban meglehetősen gyakori, hogy a vezetők pszichológushoz járnak.

4. Mit lehet kezdeni a vezetői magánnyal?