Kele János: Mit tanulhatsz cégvezetőként Puskás Ferenc példájából?

Mit tanulhat a sporttól az üzlet? Milyen praktikákat leshetnek el a sztársportolóktól és edzőktől a vállalatvezetők? 11 cikkből álló sorozattal járjuk körbe ezt a kérdést.
A leghíresebb magyar sportolóként csaknem mindent megnyert, amit lehetett, de pályafutása egyetlen kudarca egyben vezetői képességeinek határait is kijelölte. Egoharc, vagy megalkuvás? És mit tanulhat ebből egy kkv? Elmeséljük.

{{ formattedDate }}6 perc olvasási idő
puskas-ferenc-peldaja

Egy jó sportcsapat nem különbözik túlzottan egy sikeres kisvállalkozástól: maroknyi szakember, akik tökéletes összhangban dolgoznak egymással, hatékony munkavégzésük pedig a nap végén sikert (profitot) eredményez. A sikerhez (győzelemhez) vezető út azonban rögös – a közeg kompetitív, minden megrendelés egy-egy új meccs, a hosszú távú növekedésért és/vagy a fennmaradásért folyó napi harcban pedig sem a siker, sem a kudarc nem örök életű. A taposómalomnak azonban haszna is van: segít kitermelni azokat a játékosokat (munkavállalókat), akik vezetőkké válnak.

A negyvenes-ötvenes évek fordulóján a magyar futball ontotta a tehetségeket. Virágzott a grund-kultúra (a pesti flaszter dühöngőin egymást érték a labdát kergető gyerekek, akik éjt-nappallá téve focizni akartak), ráadásul e mögött a természetes módon, alulról építkező utánpótlás-rendszer mögött még mindig ott voltak a két világháború közötti, kávéházi-értelmiségi futballelit szellemi munkájának hatásai is. A futball egyrészt fontos társasági kérdés volt, másrészt a társadalmi mobilitás egyik legkézenfekvőbb eszköze, ilyen módon lehetett a magyar futball hátországa egyszerre rendkívül versengő és módfelett színvonalas.

A döbbenetesen termékeny közegből pedig magától értetődő természetességgel emelkedtek ki a világklasszisok.

A magyar futball korabeli erejére jellemző, hogy a 463 újpesti meccsén potom 393 gólt jegyző (ennél több gólt a mai napig senki nem rúgott egy magyar klub mezében) Szusza Ferenc mindössze 24-szer lehetett válogatott, míg a kora egyik legjobb fedezetének számító Kovács I Imre csupán nyolc alkalomml fért be a nemzeti csapatba a posztján játszó Bozsik miatt. Közismert sztori, hogy a legendás Sándor Csikar nem utazhatott el az 1954-es világbajnokságra, mert a szövetségi kapitány Sebes Gusztáv túlzottan egysíkú játékosnak tartotta, de ott van Palotás Péter esete is, aki az MTK-ból kirobbanthatatlan volt a középcsatár posztjáról, ám a válogatottban ezt a helyet Hidegkuti Nándor bitorolta előle.

A klasszisoktól hemzsegő magyar csapatban ráadásul tömérdek ego zsúfolódott össze:

  • a soha, semmilyen közegbe be nem illeszkedő, a szabályokat kényszeresen és módszeresen áthágó, de amúgy az alázat mintaképeként saját magát állandó külön edzésekkel kínzó bekk, Lóránt Gyula ;
  • az a Czibor Zoltán , akinek rongylába mellett hatalmas igazságérzete volt másik különös ismertető jegye (és hasonlóan nagy szíve, amibe mindenki belefért, ideértve azt a Puskást is, akivel egyébként nem különösebben szívlelték egymást);
  • a „másodállásban” országgyűlési képviselő Bozsik József , aki nem mellesleg gyerekkori jó barátja volt Puskásnak, még kevésbé mellesleg pedig kora (és a futballtörténet) egyik legintelligensebb, legkiegyensúlyozottabb játékosa, talán az egyetlen az akkori magyar keretből, aki nélkül nem működött a csapat, akit nem lehetett pótolni;
  • a vitathatatlan sztár Puskás Ferenc , a csapat egyik leglátványosabban focizó tagja, a vagány krakéler, a külvárosi csibész, a legnépszerűbb, a leg, leg leg. A legenda, aki túlélte csapatát, akinek bal lábával egy nemzet forrt össze a világ színpadán;
  • az aranyfejű csodacsatár Kocsis Sándor , akinek válogatott mérlegét azóta sem tudták megközelíteni (68 meccs, 75 gól), aki még Puskásnál is több gólt rúgott, de beszélni negyedannyira sem szeretett;
  • Hidegkuti Nándor , az „Öreg”, aki jobbszélsőből lett visszavont csatár harminc felett, és akinek szerepköre megváltoztatta a modern labdarúgást.

A berni világbajnoki döntőben a világ legcsodálatosabb játékosai, a korszak legmodernebb játékrendszere vérzett el. A magyar válogatott hiányzó csillagának történetét azóta számos könyv, dokumentum-film, visszaemlékezés és összeesküvés-elmélet igyekezett magyarázni, mégis akadt egy fontos körülmény, ami mintha elsikkadt volna.

Puskás – a csapat sztárja, emblémája, legnépszerűbb játékosa, a kirakatember – sérülten jelentkezett játékra a döntő előtt. A csapattársak nem értettek egyet a szándékával (még a legjobb barát Bozsik sem), ám Puskás így is gyepre futhatott a Wankdorf Stadionban 1954. július 4-én. Az ok prózai: a magyar politikai vezetés elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne a csapat legnagyobb csillaga vegye át a világbajnoki trófeát.

Kocsis visszaemlékezéseiben többször elmondta, a döntő előtti utolsó edzésen Puskásnak akkora fájdalmai voltak, hogy képtelen volt a földről rúgni. Fájdalomtól eltorzult arccal, bedagadt bokával játszott az NSZK ellen, és bár két gólt is rúgott (egyet a játékvezető azóta is vitatott módon les miatt érvénytelenített), már soha nem tudjuk meg, mi történt volna, ha Sebes Gusztáv nem változtat a brazilokat és Uruguay-t is hatalmas küzdelemben, eszményi játékkal kiejtő csapatán. A válogatott vezetése képtelen volt beletörődni Puskás esetleges sorstragédiájába – ehelyett lett egy nemzeti sorstragédiánk.

Puskás ugyan a csapat legnagyobb sztárja, legkarakteresebb egyénisége volt, de a hiába a politikai vezetéssel ápolt jó viszonya és hatalmas szíve, az egóharcokkal és sérelmekkel átitatott öltözőben (ekkor már?) rég nem szellemi vezér. Bizonyítási vágya kanóc az öltözőben, játékra jelentkezése megosztja a csapatot, törésvonalat képez éppen akkor, amikor egységre volna szükség.

Elnagyolt következtetés lenne azt állítani, hogy Puskás vezetőként elbukott az 1954-es vébén, de tény: az Aranycsapat a vesztes vb-döntőt követően szakmailag és morálisan is szétesett – felemésztették a személyes ellentétek és a politikai vezetés befolyásolási kísérletei. A hanyatlást ekkor már a csapat poszterfigurája, Puskás sem tudta megállítani, mígnem 1956 telén úgy döntött, elhagyja a kommunista diktatúra által maga alá temetett Magyarországot.

És itt kezdődik az igazi karrier: Puskás képes újjáépíteni karrierjét, komoly eltiltás után visszatér, sportformába lendül, (ismét) világklasszis lesz. Élete legnagyobb tesztje nem a világklasszisokkal és óriási egókkal telepakolt magyar válogatott szellemi vezetése lett, hanem Alfrédo Di Stefano barátsága: a világ egyik legnagyszerűbb játékosának madridi egyeduralmát nem megtöri, hanem társuralkodóvá emelkedik. Érzi, hogy meddig mehet el, de nem nyugszik bele a másodhegedűs szerepébe, és tökéletes társa lesz az argentin legendának. Ketten együtt sorra nyerik a bajnoki-és a BL-serlegeket, gólkirályi címeket osztanak le egymás között, és közben kínosan ügyelnek a megfelelő egyensúlyra. Nem egymás ellen, hanem egymásért dolgoznak: Puskás Madridban lesz végleg csapatember, itt hagyja maga mögött a kirakatember sztár szerepét, és lesz magától értetődő természetességgel, személyisége és játéka színvonala okán szellemi vezér, mintaadó példakép.

Vegyük észre: egy vállalkozásban is mindenkinek megvan a maga szerepe. Szükség van sztárra, kiemelkedő képességű szakemberre, ugyanakkor létfontosságú, hogy senki privilégiumai ne veszélyeztethessék a közös célokat. És ugyan szükség van vezetőre, és bár egyáltalán nem baj – sőt -, ha ez a mintaadó példa egyben az egyik kiemelkedő munkaerő is, amikor az egyéni és a közösségi célok között kell választani, sose habozzunk utóbbira tenni a tétjeinket. Ki tudja, lehet, hogy idővel még a sztárjátékosunk is rájön, hogy nekünk volt igazunk, és beáll a sorba. Nem elénk, nem mögénk – mellénk.

Kele János

Szerzőről:
Kele János (29) közgazdász, futballszakíró. 2011 óta jelennek meg meccselemzései különböző internetes felületeken, 2017 óta a 24.hu-n publikál rendszeresen. Az angol futball nagy rajongója, Cold Rainy Nights in Britannia címmel alapított blogja éveken át volt virtuális otthona a szigetországi klubok hazai szurkolóinak. Jelenleg a Ziccer és a Közös Albion c. futballpodcastok házigazdája, az analitikus sportági gondolkodás lelkes támogatója. Közgazdászként elsősorban a történések és a jelenségek értelmezése motiválja, így nem meglepő, hogy a futballban is a trendek megértése, az adatalapú elemzés érdekli leginkább. Őszintén és feltétlenül hisz egy új típusú, benyomások helyett inkább tényekre alapozott futballdiskurzus magyarországi meghonosításában.

A képért köszönet Fortepan/ Kovács Józsefnek

A LEGENDÁS 6:3, AHOGY MÉG SOSEM LÁTTAD!

Amiről eddig csak a nagyszülők sztorijaiból hallottál, most végre te is átélheted, digitálisan felújítva és kiszínezve. A legendás mérkőzés 2020. november 25-én este a Super TV2-n!