Látni engedik a láthatatlant: romos várakból épített virágzó céget a Pazirik Stúdió
Ki ne gondolkodott volna-el egy-egy romos várban járva, vajon hogy nézhetett ki fénykorában? Balogh András cégvezető a Pazirik Stúdió csapatával megmutatja: történeti várrekonstrukciókat készítve életre keltik az ódon épületeket. Erre virágzó vállalkozást is épített és nemzetközi szinten is elismertté tette a Pazirik Kft-t. Jelenleg a mesterséges intelligencia a legnagyobb riválisa – és egyben segítőtársa is.

A történelem szakra járt cégvezető sokat gondolkozott, hogyan tudná összekapcsolni a régészetet és másik hobbiját, az informatikát. Innen jött az ötlet, hogy történeti 3D-s rekonstrukciókkal kísérletezzen, látványosan bemutatva, milyenek lehettek eredetileg a ma már romos állapotban lévő váraink. Amit egyébként az alaprajzok és a történelmi leírások alapján ő sem nagyon tudott elképzelni vizuálisan...
Hogy erre az ötletre céget alapítson, merész ötlet volt, 2006-ban ugyanis szakmai körökben még nem volt elfogadott ez a műfaj. „Húsz évvel ezelőtt komoly harcot kellett vívnunk azért, hogy a történeti rekonstrukciók szakmailag is elfogadottak legyenek, és ne csak látványos ’rajzolgatásnak’, fantáziálásnak tekintsék a szakemberek”, mondja Balogh András.
Az indulás ezért is nehéz volt, a Pazirik Stúdió kezdetben foglalkozott többek között régészeti adatbázis-fejlesztéssel is, az első munkáik pedig saját finanszírozásban készültek: kiválasztottak egy-egy szimpatikus várat és saját pénzből rekonstruálták a látványt. „A mai napig van évi egy-két ilyen „szerelemprojektünk”, mert vannak olyan épületek, amelyeket egyszerűen fontosnak tartunk, hogy megismerjenek az emberek”, mondja András.
A Pazirik csapatának munkái magukért beszélnek: a 3D-s képeket elnézve tényleg úgy érezhetjük, hogy ott vagyunk Nagy Lajos király visegrádi rezidenciájában, vagy sétálgatunk Győr középkori várának udvarán... Ezeknek az igazi értéke azonban nem önmagában a látvány, hanem a hatalmas történeti tudás, ami mögötte áll.
Mi van a látványos képek mögött?
Minden várrekonstrukcióhoz több évtizedes kutatás eredményeit összegzik a Pazirik szakemberei, majd ezeket a bonyolult történelmi információkat próbálják egy látványos képi vizualizációval a mai kornak megfelelően ábrázolni. A háttérmunka, a szakmai előkészítés akár 2-3 hónapig is eltart, ez nagyjából az egyharmada a teljes alkotói folyamatnak. Ebbe megpróbálják a lehető legtöbb szakértőt, az adott vár régészeit, kutatóit bevonni, így lehetséges, hogy a Pazirik várain minden helyiség, várfal és nyílászáró a feltételezett helyén van – pont úgy, ahogy akár ezer évvel ezelőtt is lehetett.
„Soha nem azt mondjuk, hogy ilyen volt egy adott vár mondjuk a 16. században, hanem hogy ilyen is lehetett. Sok a bizonytalanság ugyanis a rendelkezésre álló adatokban. Egy épületnek a legkésőbbi történeti korszakáról tudunk a legtöbbet, visszafelé haladva az időben egyre kevesebb a rendelkezésre álló hiteles forrás”, magyarázza Balogh András.
Ahogy a Pazirik Stúdió munkái egyre ismertebbek lettek, úgy jöttek az újabb és újabb felkérések is. Önkormányzatok, kiállításszervezők,
múzeumok a fő megrendelőik - nemcsak hazaiak, hanem külföldiek is -, amelyek rájöttek, hogy a 3D-s rekonstrukciók látványos
kiállítási elemként nagyszerűen kiegészítik a vitrinekben elhelyezett tárgyakat. Nem beszélve a belőlük készített filmekről,
interaktív szoftverekről és VR-szemüveges videókról. Az utóbbiakkal a látogató akár egy madár szemszögéből láthatja és „repülheti
körbe” a várat, miközben hallja az építés történetét. Sőt, a Pazirik be tudja mutatni egy vár több építési korszakát is, hogyan
változott, fejlődött az évszázadok során.
Legutóbb a katari királyi palotát kellett rekonstruálniuk vizuálisan, ami nagy kihívás volt, a tőlünk idegen épülettípus és
történeti táj miatt. Nagy ritkán megtalálják a céget olyan projektek is, amelyeket egy-egy vállalkozás, például lokálpatrióta
vezetésű cég finanszíroz, több Szekszárd környéki munkájukat például egy borászat támogatta, és a győri, valamint a kanizsai
vár is hasonló koncepció alapján készült.
„Nehéz beárazni a szenvedélyemet”
András elismeri, hogy húsz év után is nehéz üzleti szemmel néznie a munkájára és „beárazni a szenvedélyét”. Egy-egy vágyott projektre nehezen mond reális árat, már csak azért is, mert a kreatív alkotói folyamat jellegéből adódóan nehéz munkaórát kalkulálni egy-egy több hónapos munkára. „Nagy segítség, hogy van egy cégvezető társam, aki reálisabban látja a dolgokat, és sokszor irányt mutat. Hiszek abban, hogy ha az ember ért valamihez és rajong érte, akkor előbb-utóbb megtalálja az útját és sikeres lesz. Szerencsés vagyok, hogy annak az értékteremtésnek, amiben hiszek, találtunk piacot”, vallja.
A Pazirik megteremtette a saját piacát, itthon nincs is igazán konkurenciájuk, de nemzetközi szinten is ismertek és elismertek. Ez a sok külföldi, részben szakmabeli követőből is látszik, de szerepeltek már nemzetközi konferencián és tartottak online oktatást is az isztambuli egyetemen történész-régész hallgatóknak. A cég jelenleg 15 fős, de a nagy európai uniós projektek időszakában előfordult, hogy 35 emberrel dolgoztak.
Évszázadokra mutat vissza a lézer
A Pazirik tevékenysége tipikusan az a terület, ahol a technológia változása jelöli ki a fejlődés irányát. Az utóbbi években
ez az, hogy a rekonstrukciók már nemcsak a várakra koncentrálnak, hanem a körülötte lévő történeti tájra – a vízrajzi és domborzati
viszonyokra, növényborítottságra – is. Ezt a legmodernebb LiDAR technológiának köszönhető, amely lézerimpulzusok kibocsátásával
és azok visszaverődésének mérésével térképezi fel nagy pontossággal a környezetet. Segítségével pontosan rekonstruálni lehet,
hogy nézhetett ki a vár teljes környezete, többek között évszázadokra visszamenőleg láthatóvá válnak az emberi beavatkozások
nyomai.
„Ezek az adatok elképesztő történeti adatokat tartalmaznak, az erdővel borított területeken például gyönyörűen megmutatják
a középkori utakat, parcellarendszereket, amivel kicsit közelebb kerülhetünk a korabeli viszonyok rekonstruálásához és ezáltal
hitelesebb lehet az a kép, amit mutatunk. Ezekhez az adatokhoz az Envirosense Hungary Kft. biztosított számunkra költségmentes
hozzáférést, támogatva ezzel a tudományos, értékteremtő projektjeinket”, mondja Balogh András.
A fentieket hallva nehéz elképzelni, milyen lehet egy állásinterjú a Pazirik Stúdiónál, a régész-informatikus tudáspár ugyanis elég specifikus terület... Balogh András gyorsan kisegít: a magas szintű informatikai tudás alap, a kötődés a történelemhez erősen ajánlott, így lesz sikeres a modellezés. A cég egyébként – amely egy ázsiai régészeti lelőhelyről kapta a nevét – családi vállalkozás, a mai napig együtt vezetik a feleségével. Utóbbi gazdasági oldalért, a pénzügyekért felel, míg Andrásé a munka szakmai és kreatív oldala.
Hogy ez mennyire elismert, Balogh András szerint mi sem mutatja jobban, mint hogy a történeti rekonstrukciók nemhogy elfogadottá váltak szakmai körökben, de sokszor alapot jelentenek a további kutatásokhoz. „Gyakran olyan kérdéseket teszünk fel vagy olyan dolgokon gondolkodtatjuk el a szakértőket, ami további szakmai kérdéseket vet fel, és új tudományos eredmények születnek”, mondja.
Zrínyi Ilonával elérték a nőket is
És bár a szakmabeliek látják a rekonstrukciók mögötti tudományos munkát, a Pazirik a közösségi médiában is folyamatosan kommunikálja – például infografikákkal, képekkel -, az alkalmazott tudományos módszereket. „Fontosnak tartjuk azt is, hogy a weboldalunk pontos, naprakész képet mutasson a munkáinkról, az eredményeinkről, a társadalmi szerepvállalásunkról”, mondja a cégvezető. Elárulja azt is, hogy a kommunikációt illetően az egyik szeme sír, a másik nevet.
„Egy év alatt 5 millió 600 ezer megtekintésünk volt a Facebookon, a 18 és 24 év közötti fiatalokat azonban nem nagyon érjük
el. Ebben nyilván az is benne van, hogy nem vagyunk ott a TikTokon, csak Facebookon kommunikálunk. Ennek egyrészt az időhiány
az oka, másrészt az, hogy bár rengeteg anyagunk van a rövid videókhoz, a mély és közösségi szempontból száraz szakmai információkat
nem könnyű ez elvárt könnyed stílusban kommunikálni.
A másik bánatom, hogy csak 30 százalékban érünk el nőket, mert a történelmi témák, a várak inkább a férfiakat vonzzák. Egy
friss kísérletünk azonban megmutatta, hogy ez csak nézőpont kérdése. Feldolgoztuk ugyanis Zrínyi Ilona fiához írt csodálatos
búcsúlevelét egy nagyszerű narrációval, és mi is meglepődtünk, hogy 78 százalékban nőket értünk el. Azaz olyan tartalmat
kell csinálni, ami a történelem emberi oldalát hozza közel”, véli András. Az olyan apró sikerek lelkesítik, mint az a komment,
amit egy követőjétől kapott. „Azt írta, hogy a kamasz fia alig várja az új filmünk megjelenését, ami számomra óriási dicséret.
Ha annak a kamasznak felkeltjük az érdeklődését a várak, a történelem iránt, az az igazi eredmény.”
Andrásnak mindig az aktuális munka a kedvence, most éppen Jókai Mór kertjének rekonstrukcióján dolgozik egy komoly kutatócsapattal. Ha mégis ki kellene emelnie valamit, a Magyar Nemzeti Múzeum Nagy Lajos projektje lenne az, amelyben 16 perces animációs filmben mutatták be Nagy Lajos építkezéseit és rezidenciáit, a középkori Magyarország legvirágzóbb korszakában.
Az AI lesz a legnagyobb konkurenciájuk
Ma, amikor szinte minden héten megjelenik valamilyen újdonság a mesterséges intelligencia képalkotási alkalmazásáról, azt
hihetnénk, hogy egy 3D-s látványterv vagy kisfilm elkészítésénél az AI kiválthatja a rengeteg munkaórát. Balogh András szerint
azonban ez közel sincs így.
„Mesterséges intelligenciával a jelenlegi technológiai szinten nem lehet hiteles történeti rekonstrukciót készíteni. Az AI
generál ugyan egy megálmodott képet, amiről azt fogja állítani, hogy az, de mégsem lesz az, hiába állnak a rendelkezésére
pontos adatok és részletes felmérések, hiányzik mögüle az emberi tapasztalat, intuíció. Lehet, hogy majd elérjük ezt a szintet,
de jelenleg nem tart ott a technológia, hogy kellően szabályozzuk és befolyásoljuk az elméleti rekonstrukció folyamatát, a
teljes alkotói folyamatot nem tudja helyettesíteni”, véli.
Természetesen a Pazirik is használ mesterséges intelligenciát bizonyos folyamatokhoz, például élethű karakter-rekonstrukcióhoz vagy az utómunkához, egy kép fényelésére vagy felbontásnövelésre, és kísérleteznek AI-narrációval is.
Balogh András és csapata folyamatosan keresi az AI szerepét és lehetőségeit a munkájukban, és már találkoztak a hátulütőivel is. A mesterséges intelligencia használata például komoly szerzői jogi kérdéseket is felvet, hiszen sokan hozzáférnek a képeikhez, amelyek alapján tetszés szerint új verziókat generáltathatnak. Volt, aki Nagy Lajos király várának üres udvarára rajzoltatott „korabeli” tárgyakat, amelyek még méretarányban sem stimmeltek, más a Pazirik rekonstrukcióiból generáltatott képeket, és az sem zavarta, hogy az AI a középkori vár mögé modern, huszadik századi gyárat álmodott...
A legnagyobb veszélyforrás, hogy bár az AI történelmi hűség szempontjából nem a legszerencsésebb választás, ezt sokan beáldozzák az olcsó és gyors képgenerálásért. „Ki kell mondani, hogy az AI lesz a legkomolyabb versenytársunk, én mégis bízom abban, hogy sokan megtartják az emberi alkotás igényét, és erre hajlandók áldozni is.”
Balogh András tanácsai úttörő vállalkozóknak:
„Lásd a láthatatlant!” – A szlogenünk sokféle értelemben használható. Cégvezetőként azt üzeni számomra, hogy ha van egy víziónk és hiszünk a kreatív ötletünkben, amit kitartóan képviselünk, akkor sikeresek lehetünk.
Teremts értéket! – A hosszútávú értékteremtés fontos szempont számunkra, húsz éve próbálunk olyan digitális tartalmakat készíteni, ami akár évtizedek, vagy történelmi szempontból nézve évszázadok múlva is érték maradhat.
Építs jó csapatot! – A Pazirik Stúdió egy több szakterület szakembereiből összekovácsolódott alkotó csapat, ahol mindenki hozzáteszi a saját kreatív gondolatait a munkához, mindenkinek van hozzáadott értéke. Egyik fogaskerék nélkül sem működne ennyire olajozottan a folyamat. Az emberi kreativitás és intuíció egyedi, ami nem helyettesíthető, maximum kiegészíthető AI technológiával.
Az út a fontos, nem a cél! – Nemrég olvastam a „Cook kapitány felfedezései és végzetes útja” című könyvet, ami egy hihetetlen utazás a 18. század nagy felfedezéseinek korában. A könyvben is jól érezhető, hogy az odavezető út sokkal fontosabb, mint a felfedezés sikere, és az is, hogy a felfedezés és alkotás vágya legyőz minden akadályt.




