Nem talált megfelelő táskát, ezért készített magának - ebből lett a saját brandje

Lilla gyerekkorának számos meghatározó emléke kötődik a varráshoz, ugyanis édesanyja és nagymamája is rengeteget varrt otthon. Akkor még nem volt ekkora kínálat ruhákból, de náluk otthon minden elkészült. A ruhaipari szakközépiskola szinte tálcán kínálta magát, de a családi kupaktanács úgy döntött, hogy Lilla túl jó eszű egy szakközéphez, ezért egy erős gimnáziumban érettségizett. „A mérnöki mellett nagyon erős volt az irodalmi vénám is, a grafomán vonalamat a suli újság szerkesztőjeként éltem ki, természetesen elsősorban főleg a divatról írtam” – meséli Lilla a kezdeti lépésekről.

Végül a mérnöki vonal bizonyult hangsúlyosabbnak, s bár kreatív volt, de a rajz nem volt olyan szinten erőssége, hogy a MOME-ban gondolkodhasson, az Óbudai Egyetem könnyűipari mérnök kara lett a befutó. Szintén meghatározó emléke gyerekkorából a táskákhoz való vonzódás. „Emlékszem, hogy a zsebpénzemet mindig valamilyen táskára gyűjtögettem, és volt olyan, amit több évnyi spórolással tudtam csak megvenni, de ez sem szegte kedvemet”. Az már ekkor eldőlt, hogy ő a nők azon csoportjába tartozik, aki nem a cipők, hanem a táskák rajongója lett.
Utólag visszatekintve már 20 éve összeállt a kép: az akkori barátja informatikusnak tanult, ezért készített Lillának is egy weboldalt, ahova az első táskák kerültek fel, s mivel ott is a divat volt a főszereplő,  elkezdődött a blogírás is. Nemsokára divatszerkesztő lett egy online magazinnál, és az első gyermeke születésig ott is maradt. „Közben a diplomám is meglett, de valahogy annyi minden történt egyszerre, hogy a táskák kissé háttérbe szorultak. Varrtam ismerősöknek megrendelésre akkor is, de mégsem volt ez számottevő”.

A szülési szabadság hozta el a váltást, ekkor került át a hangsúly a táskákra. „Imádtam megélni az anyaság minden pillanatát, de jólesett, hogy a kreatív energiáimat is van lehetőségem kibontakoztatni. S mivel nem volt rajtam semmilyen külső nyomás, a saját tempómban tudtam haladni, én oszthattam be, hogy mennyit dolgozom”.

A vállalkozói léttől fiatal kora ellenére sem ijedt meg, mivel ezt látta a családban, olyan természetes volt számára, mint a levegővétel. „Természetesen az önálló vállalkozásnak az előnyei mellett a hátrányaival is tisztában voltam, de azt is tudtam, hogy muszáj pénzt keresnem a GYES mellé. De ezt sem éltem meg negatív dologként, még úgysem, hogy volt olyan éjszaka, amikor éjfélkor hangosan bőgtem, mert amikor végre befejeztem mindent, és lefeküdtem volna aludni, akkor kezdett el a fiam is sírni és a cumisüvegét követelni, én pedig mélységesen fáradt voltam”.

A nehézségek ellenére élvezte, hogy sokat lehet a fiával, rugalmasan be tudja osztani az idejét, és közben még pénzt is keres. Aztán az élet úgy hozta, hogy a gyermeke apjával szétváltak az útjaik, ekkor érezte meg igazán, hogy mekkora lehetőség a vállalkozása, mert nem szorult rá arra, hogy csak az anyagiak miatt benne maradjon egy rossz házasságban.

Lilla a kisfiával elköltözött, de a táskák eközben is folyamatosan készültek megrendelésre. Sokat jártak játszótérre, ahol egyszer egy barátnője kifakadt, mert elege lett a sok cipekedésből: a gyerekek mellett még a kismotorokat is húzták-vonták magukkal rendszeresen. Ekkor született meg a kismotor hordozó, amit könnyedén vállra lehet venni. „Ez egy könnyű, egyszerű termék, ami nagyon hamar óriási népszerűségre tett szert. Az így megszületett Pocket Trailer kismotor és futóbringa hordozó mini márka tökéletes tesztje volt egy másfajta koncepció alapján müködő brandnek, ezt tudtam később átültetni a táskákba”.

Az akkor még nem létező márka első terméke a valós igényekre reagált, ez alapozta meg a sikerét. Elkészült a webshop, majd Lilla magánélete is révbe ért, és pár év múlva megszületett a kislánya. „Akkor már tudtam, hogy nélkülözhetetlen lesz a babahordozó, hiszen a kisfiam után már rohangálni kellett, a babakocsi nem minden helyzetre volt a legpraktikusabb opció. Szerencsére ebben az időben már mainstrem dologgá vált a hordozás, korábban ugyanis az én hajam is égnek állt a drága, szövött kendőktől”.

Bár az anyaságban ki tudott teljesedni, úgy érezte, hogy a stílusát felemészti. Ekkor készített először magának egy praktikus övtáskát, ami nem volt annyira sportos, mint amilyeneket akkoriban kapni lehetett. Hamar híre ment ennek is az anyukák között a hordozós csoportokban, így elkezdték ezt is rendelni. Innen szinte már nem volt megállás, s ahogy nőttek a gyerekek, az igények is folyamatosan változtak. „Az anyukák élethelyzettel változó igénye mellé jött a gyerkőcöké: nekik is kell kis hátizsák, tolltartó. Így szépen organikusan bővült folyamatosan a kínálat”.

Ma már 40 modell alkotja a Lilla Sellei bags márkát: a tolltartótól kezdve a nagyobb hátizsákokig, többféle színben és méretben vásárolhatók a termékek. Lillát az alkotáshoz szinte minden inspirálja, de a legjobb ötletei akkor születnek, amikor hátralép a mindennapi mókuskerékből és engedi az agyát lecsitulni. „Amikor például látom a reptéren, hogy mivel, mennyit szenvednek az emberek, akkor mindig szárnyakat kap a fantáziám, plusz ott ugye a várakozáson kívül nekem sincsen éppen más dolgom”. 

A vállalkozást alapvetően Lilla viszi, de menet közben Kft- vá váltak, amelyben a férjével ketten vannak, viszont ma már több alvállalkozónak is munkát adnak. „A férjem grafikus, akinek van főállása is, ő tervezi a mintákat az én álmaim alapján. Van egy állandó varrónőnk, aki óriási kincs, nélküle biztos, hogy nem tartana itt a márka, és ha sok a megrendelés, akkor van egy varroda is, akiket be tudok vetni, illetve nagyobb megrendelésnél kiszervezem a szabászatot is”.

A márka egyik komoly vonzereje, hogy élethosszig tartó garanciát vállalnak a termékekre, bizonyos esetekben cserélik is, de többnyire igyekeznek javítani a táskákat. „Alapvetően nagyon masszív, strapabíró termékeket gyártunk, a férjem szokott is ezzel viccelődni, hogy nem tesz jót az üzletnek, hogy ennyire masszívak” – mondja nevetve Lilla.

A Lilla Sellei bags komoly törzsvásárlói körrel rendelkezik, hirdetésre soha nem kellett költeniük, a termékek eladják magukat szájhagyomány útján. Lilla, mivel maga is aktív felhasználója a termékeknek, gyorsan tud reagálni a felmerülő kérdésekre, és szívesen osztja a tapasztalatait a vevőivel. „Alapvetően is nagyon megértő vagyok, nálunk soha nem volt abból probléma, ha a varrónő napokig nem tudott semmit csinálni, mert a gyermeke lebetegedett. Anya vagyok én is, pontosan tudom, hogy mikor mi a prioritás az életben”.

Lilla abszolút kiéli a kreativitását az ötletelés folyamatában, de a legjobban azt szereti, amikor az elkészült új kollekciót fotózzák. „Ilyenkor kicsit art director is vagyok: kiválasztom a legtökéletesebb helyszínt, elkészítjük a videókat, bannereket, sminkest, fotóst, modellt választok, számomra ez a legédesebb pillanat, a hab a tortán”. Februárban egy izgalmas kollaborációban a Beléd estem című magyar vígjátéknak készített kapszulakollekciót, és az idei év a profilbővítésről is szól: a táskák, kiegészítők mellé fürdőruha kollekció is készül.

Bár a nagy fokú szabadság miatt Lilla sokszor lubickol a vállalkozói létben, azt elismeri, hogy a mai gazdasági helyzetben nem mindig kiszámítható az élet. „Rosszabb pillanataimban a férjem a legerősebb támaszom, és hiszek abban, hogyha továbbra is olyan termékeket készítek, amire valós igény van, akkor nem érhetnek nagy meglepetések. Biztonsági játékos vagyok, igyekszem előre tervezni,  sok feladatot és munkát én csinálok a márka körül, például elvégeztem egy fotográfus iskolát is, így több kampányfotózást már én magam fotózok - ez nemcsak költséghatékonyság szempontjából előnyös, hanem szeretem én magam kézben tartani a dolgokat. Korábban volt irodám, mert mikor a gyerekeim kicsik voltak, akkor úgy éreztem ki kell szabadulnom otthonról, de erre ma már nincs szükségem, és otthonról dolgozom. Lehet, hogy így néha összefolyik a munka és a magánélet, de sokkal költséghatékonyabb, és az sem árt, ha a gyerekek látják, hogy az eredmények mögött mennyi munka van”.