Amikor a staféta nehéznek tűnik – miért akad el a generációváltás a családi cégekben?
„Csapataink harcban állnak...” – idézhetnénk Nagy Imre 1956-os rádióbeszédét, mert ez a mondat ma is szinte pontosan leírja, mi történik sok magyar családi vállalkozásban, amikor elérkezik a generációváltás ideje. Mert hiába a gondosan kidolgozott jogi, pénzügyi és szervezeti struktúra, ha közben a vezetői bizalom, a hitelesség vagy a csapategység meginog. A legtöbb cég ott bukik el, ahol nem is gondolnánk: a kimondatlan érzések, a félelmek és a szerepkonfliktusok területén. „A stafétabot átadása nem egyszerűen technikai kérdés. Sokkal inkább emberi és érzelmi” – mondja Fehér Zsuzsa, coach és vezetőfejlesztő szakember, akivel arra kerestük a választ, hogy a generációváltás folyamatában miként menedzseljük a vezetőváltás érzelmi oldalát, hogy a szervezet egyben maradjon.

A generációváltás nem jogi, hanem emberi folyamat
A magyar KKV-szektorban tízezernyi vállalkozás jutott el arra a pontra, hogy az alapító átadná a helyét. A rendszerváltás idején született cégek alapítói ma 60–70 évesek, és – legalábbis papíron – eljött az idő a váltásra. A probléma, hogy a folyamat ritkán zökkenőmentes. „A generációváltás során a legnagyobb buktatók nem a szerződésekben, hanem az érzelmekben rejlenek.” – mondja Fehér Zsuzsa, vezetőfejlesztő stratéga, aki számos hazai családi vállalkozást kísért végig ezen az úton. Az alapítók gyakran nem tudják elengedni azt, amit évtizedekig építettek, ami érthető is, hiszen a legtöbb alapító számára a vállalkozás nemcsak megélhetés, hanem életmű. Az évek során a cég gyakran egybefonódik a személyes identitással: „a cég én vagyok”. Ezért amikor eljön az átadás ideje, a kérdés már nem csupán az, hogy „ki fogja vezetni”, hanem az is, hogy „mi lesz velem ezután?” Ezért az elengedés nemcsak gazdasági döntés, hanem identitáskérdés is. „A cég elengedése olyan, mint egy kis halál” – fogalmaz Zsuzsa. „Ha a vezető a saját értékét kizárólag a vállalkozás sikerében méri, akkor az átadás pillanata identitásvesztést jelenthet. Ilyenkor a félelem és a bizonytalanság óhatatlanul megjelenik – még ha nem is beszélünk róla.” És ez a félelem, akár kimondatlanul is, ránehezedik a folyamatra, ugyanis nehezen engedi el a kontrollt, beleszól a döntésekbe, és ezzel – akaratlanul is – gátolja az utód kibontakozását.
Az utód küzdelme: megfelelni vagy önállósodni?
A második generáció sincs könnyű helyzetben. A fiatal vezetők gyakran magas elvárások és belső megfelelési kényszer között próbálnak helytállni. A fiatal vezető gyakran érzi úgy, hogy bár kinevezték, nem bíznak benne igazán. „Sokszor levegőnek nézik az új vezetőt, aki papíron ugyan döntéshozó, de a gyakorlatban mindenért az apját hívják” – mondja Zsuzsa. „Ilyen helyzetben hiába van meg minden szakmai tudás, az érzelmi biztonság hiánya megingatja a hitelességet – és ezzel az egész vezetői működést.” – teszi hozzá a szakember. Ilyenkor az utód belső vívódása kettős: egyrészt bizonyítani akar, másrészt nem akarja megbántani az alapítót. Tény: a generációváltás az utód számára is önismereti folyamat, mert meg kell tanulnia nemet mondani, képviselni a saját nézőpontját. A sikeres átmenethez elengedhetetlen kialakítani a saját vezetői identitását. Csak így tud kilépni a „gyermek szerepből”, és ne csak „a tulajdonos fia/lánya” legyen, hanem önálló döntéshozó, akit a csapat is elfogad. Ebből is látható, hogy a generációváltás nem csupán üzleti tranzakció, hanem mélyen emberi folyamat.
Miért kell beszélni az érzelmekről?
A vezetői stabilitás egyik legfontosabb eleme az önismeret. Amíg az átadó nem tudja kimondani, hogy fél az elengedéstől, vagy az utód nem meri megfogalmazni, hogy szorong a megfelelési kényszertől, addig nincs igazi együttműködés. A legtöbb feszültség nem abból ered, ami elhangzik, hanem abból, ami kimondatlan marad. A családtagok között évek alatt rögzült minták – a hallgatás, a félreértések, az elvárások – a generációváltás idején felerősödnek. „Sok családban az érzelmekről való beszéd nem természetes. Pedig pont ez tudná oldani a feszültséget. Az érzelmek képesek felülírni a tevékenységet. Ha nem vagyunk tisztában velük, a legjobb stratégia is összeomlik.” – hívja fel a figyelmet Zsuzsa. Amikor az átadó és az átvevő képes nyíltan kimondani, mitől fél, mire vágyik, és mit szeretne megtartani, akkor új szinten születhet meg a bizalom. Ez már nem szülő–gyermek viszony, hanem két felnőtt ember együttműködése, akik közösen visznek tovább egy értéket. A bizalom, a határok tisztázása és a kölcsönös elfogadás mind kulcsfontosságú elemei a sikeres generációváltásnak. „A generációváltás nem veszteség, hanem lehetőség – ha merünk beszélni az érzéseinkről.” – húzza alá Fehér Zsuzsa vezetőfejlesztő stratéga.
Az érzelmek hatása a csapatokra
A generációváltás nem csak két emberről – az átadóról és az átvevőről – szól. A munkatársak is érzékelik az átmenet bizonytalanságát. Ha a vezetők között nincs bizalom, a csapat sem érzi magát biztonságban. És ha a csapat nem érzi magát biztonságban, nem fog teljesíteni. „A generációváltás idején a transzformatív team coaching az egyik leghatékonyabb eszköz, mert összehangolja az egyéni és kollektív szinteket. Nem a problémára, hanem a tudatosságra helyezi a fókuszt. Támogatja az alapítót az elengedésben, az utódot az önazonos vezetésben, és a csapatot abban, hogy újra megtalálja a helyét az új vezetésben. Segít, hogy a vállalat értékrendje megőrizze stabilitását, mert nemcsak az alapító és az utód között teremt hidat, hanem a cég egész kultúrájában.” – foglalja össze Zsuzsa. Ha csapat érzelmileg nincs bevonva a folyamatba, ha nem értik, mi történik, vagy nem érzik magukat biztonságban, akkor a legjobb szándék mellett is elveszhet a lendület. „A csapat érzelmi állapota pontosan tükrözi, mennyire sikerült feldolgozni a változást.” – emeli ki Zsuzsa. Sok esetben a munkatársak természetes módon kötődnek az alapítóhoz, mint személyhez. Ő testesítette meg számukra a biztonságot, a tekintélyt, az irányt. Az utód – főleg, ha fiatalabb, más stílusú, vagy akár nőként lép be egy férfiak uralta szakmába – gyakran nehezebben szerzi meg ezt a bizalmat és elismerést. Ilyenkor nem elég az új vezető kompetenciája: a csapatnak is meg kell érkeznie az új korszakba. Ez teljesen természetes – a csapat ilyenkor épp átmenetet él meg, és az érzelmi biztonságot keresi. A szakember szerint a transzformatív team coaching olyan mélyreható csapatfejlesztési folyamat, amelynek célja nem elsősorban a teljesítmény közvetlen javítása, hanem a csapat működésének, kapcsolatrendszerének és pszichológiai biztonságának átalakítása. A megfigyelt mintázatok, viselkedések és visszatérő jelenségek tudatosítása mentén érettebb, önreflektívebb működés jön létre és ez a belső átalakulás hosszú távon természetes módon vezet a teljesítmény és az együttműködés javulásához. „A transzformáció nem gyors megoldás, hanem belső érés, amely által a csapat tudatosabbá válik önmagára.” – mondja Zsuzsa.
A folyamat eredményeként nemcsak a csapat együttműködése javul, hanem a cég értékrendje is stabilizálódik. A közösen kimondott értékek – mint a tisztelet, a minőség vagy a bizalom – hidat képeznek a régi és az új vezetés között, megőrizve a szervezet identitását a változás közepette.
Zsuzsa elmesélt egy példát is: ügyfelénél, egy családi vállalkozásnál a fiatalabb generáció vette át a vezetést. A cég stabil volt, a folyamatokat átvették, mégis feszültség és passzivitás uralta a csapatot. A teamcoaching során felszínre jött, hogy a legtöbb munkatárs évtizedek óta az apához kötődött – emberileg és szakmailag is. Így az első hónapokban a csapat nehezen fogadta el az új vezetőt: nem a tudását, hanem a szerepét kérdőjelezték meg. A transzformatív teamcoaching során először a kimondatlan érzésekkel dolgoztak: a veszteséggel („hiányzik a régi vezető”), a bizonytalansággal („nem tudjuk, mi lesz most”), és az előítélettel („egy ennyire fiatal, tapasztalatlan ember, nehezen állja meg a helyét ebben a helyzetben”). Ahogy ezek kimondhatóvá váltak, a feszültség feloldódott: a csapat megértette, hogy az új vezető nem a múlt ellen, hanem a jövőért dolgozik. A folyamat végére a kommunikáció nyíltabbá vált, a bizalom megerősödött, és a közös értékek újra irányt adtak a működésnek. Fehér Zsuzsa szerint „a változás akkor válik fejlődéssé, ha nemcsak rendszereket, hanem embereket is átvezetünk rajta.” Mert, ha a csapat megérti a váltás értelmét, és érzelmileg is megérkezik az új korszakba, akkor a vállalkozás nemcsak túléli a változást, hanem megerősödik általa – emberileg és szervezetileg is.
5 gyakorlati tanács családi cégeknek
- Kezdd el időben.
A generációváltás minden családi vállalkozás életében fordulópont. Ezért ez nem egy dátum, hanem folyamat – akár 2–3 évig is tarthat. - Kezeljétek külön az üzletet és a családot.
A vasárnapi ebéd nem az igazgatótanács ülése. Tartsátok tisztán a szerepeket. - Legyen érzelmi átadási terv is.
A szerződéseken túl tervezzétek meg, hogyan adjátok át a döntések, a felelősség és a bizalom súlyát is. Aki képes kimondani, amit érez, és nyitottan kezelni a változást, annak számára a váltás nem vég, hanem új kezdet. - Vonjatok be külső szakembert.
Egy coach vagy vezetőfejlesztő segít rálátni a mintákra, amiket belülről nehéz felismerni. - Őrizzétek meg a cég szellemiségét és készüljetek a jövőre.
A sikeres átadás nem csak új irányról szól – hanem a vezetők lelki érettségéről és arról, hogy a múlt értékei tovább élnek az új vezetés alatt is.
Tovább olvasnád?
Regisztrálj!
- Lépj kapcsolatba más vállalkozókkal, üzleteljetek
- Töltsd le D terveinket, és digitalizáld a vállalkozásodat
- Fogyaszd exkluzív tartalmainkat
- Értesülj első kézből az aktuális kkv-kat értintő témákról hírlevelünkből

