„Azoknak szervezünk extrém kalandtúrákat, akik igazán élni akarnak” – így lett egy ázsiai hátizsákos kalandból nemzetközi vállalkozás

Gyerekkorában mindig ő volt az, aki összehívta a társaságot, programot talált ki, és kirángatta a komfortzónájukból a körülötte élőket. Tizenhét évesen már az első sítáborát szervezte, néhány évvel később pedig megfordult a fejében, hogy ebből akár vállalkozást is lehetne indítani.

A hosszú ázsiai felfedező túra után egy vendéglátóhely ügyvezetőjeként dolgozott, amikor a túraszervezés hobbiként bejött az életébe. Évente egyszer Marokkóba utaztak, egyszer télen síelni, nyáron pedig a hegyekbe. János szerint kevésbé volt kockázatos, hogy a munkája mellett kezdett el üzletileg építkezni. Amikor a vendéglátóhely tulajdonosa úgy döntött, hogy eladja az üzletet, több mint tíz megvalósított túra és jópár száz utas volt már mögötte. Kapcsolatban állt egy utazási irodával, ezért megkereste őket három-négy kidolgozott úti tervvel. Az együttműködés keretében a programok az utazási iroda al-brandjeként futottak, az utasok az irodán keresztül jelentkeztek és fizették be a részvételi díjat. Ez a felállás négy évig működött, majd a saját cégét hozta létre 2017 márciusában.

“A legszexibb része a munkánknak a termékfejlesztés”

A kezdeti években János találta ki az útvonalakat, ő utazta be a helyszíneket, és minden túrát személyesen vezetett. Felesége, Pataricza Fanni, - aki tulajdonostársa is egyben - a háttérfeladatokat látta el: fogadta a jelentkezéseket, intézte a befizetéseket, elkészítette a szerződéseket és a számlákat. „Kívülről nézve a ’legszexibb’ része a munkánknak a termékfejlesztés: kitalálni egy újabb kalandot, elutazni oda, és megkeresni a megfelelő helyszíneket és partnereket.” – meséli János.

Amíg évente öt-hat út indult, a rendszer működött, bár az érdeklődők sokszor nem tudták őket elérni, mert éppen Srí Lankán vagy a Himalájában vezették a csoportot. Ma már 15 fős állandó csapatuk van, tágabban értelmezve körülbelül harminc ember dolgozik nekik. Tavaly ötven utat szerveztek, és már előfordul, hogy egy időben akár három vagy négy útjuk is fut egyszerre.

Vannak helyek, amelyeket nem lehet az internetről megtalálni

Mielőtt egy új út bekerül a kínálatba, többnyire János maga járja be a helyszíneket, ottani kapcsolatokat épít, és addig keresi a különleges desztinációkat, amíg meg nem találja azokat. Sokat segítenek neki azok a világutazók is, akikkel az évek során barátságot kötött. János szerint egészen másképpen látja egy ország lehetőségeit az, aki húsz-harminc éve úton van, és hónapokat tölt egy-egy helyen. Ezek a kapcsolatok olyan helyszínekhez, útvonalakhoz és emberekhez vezetnek el, amelyeket egy egyszerű internetes kereséssel nagyon nehéz lenne megtalálni.

Számtalan extrém túrát is állított már össze. 2009-ben motorozott először pl. a Himalájában, 7 évvel később, 2016-ban már csoportot vitt oda. „Rengeteg izgalom volt ezen az úton, mert polgárháború tört ki, és meg kellett változtatni az útvonalat. Mondták is, hogy teljesen hülye vagyok, ha odamegyünk…” – meséli. Hasonlóan emlékezetes számára a kolumbiai–panamai határ közelében fekvő szigetcsoport, amely egy indián törzs fennhatósága alá tartozik, és csak nehezen, dzsungelen keresztül lehet megközelíteni. Mongóliában egészen másfajta, életreszóló élményt alkottak meg: olyan családoknál töltenek el egy-egy estét az utazók, akik nomád életmódot folytatnak, évente többször költöznek, és mindig másutt állítják fel a jurtáikat a sztyeppén.

A növekedés kezdete az volt, amikor már nem csak ő vezetett csoportot

A cég akkor vált skálázhatóvá, amikor mások is képesek lettek ugyanazt a szemléletet és minőséget képviselni, mint ő. Ez akkor vált igazán kézzelfoghatóvá, amikor először indult olyan túra, amelyet már nem János vezetett, mert párhuzamosan kettő futott, illetve amikor olyan program is bekerült a kínálatba, amelyet már nem ő talált ki, vagy amikor olyan út is létrejött, amelyen még azóta sem járt. Ehhez azonban meg kellett tanulnia delegálni, ami saját bevallása szerint máig sem könnyű feladat számára.

Jó embereket keresnek, nem feltétlenül szakembereket

A vállalkozás organikusan épült fel. Ahogy nőtt az utak iránti igény, először egy, majd kettő, majd tíz emberre lett szükségük. Később az évek során fokozatosan különváltak a pénzügyi, marketing-, értékesítési és termékfejlesztési feladatok is. A GoBeyondnál a munkatársak kiválasztásakor nem feltétlenül a szakmai tudás az elsődleges. „Nem profikkal dolgozunk, hanem jó emberekkel, akik megtanulják a munkát. Nem gondolom, hogy ezek a szolgáltatások elképesztő szakértelmet kívánnának. Sokkal inkább szemléletmódot, jó ízlést, személyiséget és értékrendet.” – magyarázza János és hozzáteszi, hogy a cég növekedésével a delegáláson kívül a HR vált az egyik legnehezebb területté. Úgy látja, öt-hat munkatársig a vezető még közvetlenül tud foglalkozni mindenkivel, e létszám fölött azonban már szükség lenne valakire, aki az emberekkel, a csapat működésével és a belső problémákkal foglalkozik. 

A digitális jelenlét alap

Mivel a GoBeyond szolgáltatása fizikailag a világ különböző pontjain valósul meg, az érdeklődők elsősorban az online felületeken találkoznak a céggel. János szerint ezért különösen fontos a márka megjelenése, a látványos kommunikáció és az egységes vizuális világ. Legaktívabban az Instagramon és hírlevélben vannak jelen, de Facebook- és LinkedIn-oldalt is működtetnek. TikTok-csatornájuk is van, ez azonban jelenleg inaktív, mert a megfelelő minőségű tartalom előállítása rendkívül sok időt és energiát igényelne. „Volt olyan időszak, amikor csaknem négyfős marketingcsapat dolgozott a kommunikáción, ami egy ilyen méretű vállalkozásnál már szokatlanul nagy erőforrásnak számít. Ráadásul folyamatosan megkapjuk, hogy miért nem vagyunk aktívak a Tik-Tokon vagy miért nincs saját podcastünk.” – részletezi a GoBeyond vezetője.

Amit ma már nem hagyna lassan fejlődni

János korábban jónak tartotta, hogy a vállalkozás organikusan, viszonylag lassan fejlődik. Ma már úgy látja, nem biztos, hogy ez a jó megoldás. A mesterséges intelligencia szerinte egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt. Olyan tudáshoz, eszközökhöz és megoldásokhoz ad gyors hozzáférést, amelyekkel egy versenytárs lényegesen rövidebb idő alatt közelítheti meg egy régebbi vállalkozás színvonalát és piaci helyzetét. Ha ma kezdené elölről, sokkal több döntést alapozna adatokra, tudatosabban tervezne, és konkrétabb célokat határozna meg. Az ügyfélkapcsolatok és az értékesítési folyamatok követésére szolgáló CRM-rendszert például csak egy éve kezdték bevezetni, ezt ma már 5 évvel korábban megtenné. 

Maximalistának és nemzetközi orientáltságúnak tartja magát. Különösen érdekli a szolgáltatástervezés, a service design, vagyis az, hogyan lehet az utas teljes élményét a jelentkezéstől a hazatérésig tudatosan minőségileg kialakítani.  

A márkaépítésben is hosszú távra terveztek: bár az első években szinte kizárólag magyar utasaik voltak, kommunikációjukat kezdettől angol nyelven építették, mivel nemzetközi szinten is az élmezőnyhöz szeretnének tartozni. 

A cég az ügyfelek visszajelzéseit is felhasználja a programok fejlesztéséhez. János szerint eddig kizárólag ötcsillagos értékeléseket kaptak, de a kritikus észrevételeket is figyelembe veszik. Ha például egy út túlságosan intenzívnek bizonyul, a következő alkalommal több pihenést vagy lazább programot építenek bele.

Az út végén gyakran egy új közösség is születik

A GoBeyond kezdetben szinte kizárólag motoros, szörfös és síelős programokat kínált. Ezek eleve szűk közönségnek szóltak, hiszen az egyikhez motoros jogosítvány, a másikhoz szörftudás vagy megfelelő sítudás kellett. Az utak összetétele ma már jóval változatosabb. Vannak céges csapatépítők, különleges autós roadtripek és változatos, de könnyebben hozzáférhető kalandtúrák is a motoros és szörfös utak mellett, a résztvevőket pedig nem feltétlenül az életkoruk vagy a foglalkozásuk köti össze. „Azoknak szervezünk utakat, akik igazán élni akarnak!” – mondja János, aki szerint az utasaik többsége eljutott élete egy olyan pontjára, amikor új élményekre, intenzívebb tapasztalatokra és valódi kalandokra vágyik. 

Az utak során sokszor nemcsak egy országot ismernek meg, hanem egymást is. „Egy mongóliai úton nyolc különböző nemzetiségű ember vett részt. Fél évvel később azt láttam a Facebookon, hogy az egyik magyar utas egy Los Angelesben élő amerikai résztvevővel kabriózik a Hollywood felirat előtt. Korábban nem ismerték egymást: a GoBeyond túráján találkoztak először. Hatalmas sikerélmény volt látni, hogy egymásra találtak!”- meséli János, aki úgy látja, ma már az emberek egyre kevésbé csak egy úticélt választanak, azt is szeretnék tudni, kik állnak a szolgáltatás mögött. 

A GoBeyond következő célja, hogy az eddig felépített élményt jóval több emberhez juttassa el. János nem tíz, nem száz, nem ezer utasban gondolkodik. Azt szeretné, hogy nemzetközi szinten akár tízezer ember is megtapasztalhassa azt, ami benne huszonöt évesen, egy ázsiai hátizsákos út során először megfogalmazódott: vannak olyan felfedezésre váró, kihagyhatatlan extrém helyek és különleges találkozások, amelyek után már nem ugyanaz az ember tér haza, mint aki elindult.

Top 5 tipp Vértes Jánostól, azoknak, akik hasonló vállalkozáson törik a fejüket:

• Ameddig el tudsz jutni az új ötleteddel, addig juss el egy állandó munkahely mellett esténként, hétvégén, ebédszünetben, szabadság alatt.
• Mindig is a ‘sales’ lesz a legnehezebb! Ha már van vevő, akkor lehet a projekt ‘fun’ részével foglalkozni.
• Számolj pesszimistán!
• Gondolkodj szakmai és marketing együttműködésekben!
• Ne befektetésre gyúrj! Csak akkor élj vele, ha már piaci alapon működik a cég és egyértelmű, elkerülhetetlen szerepe lenne a tőkebevonásnak