Inkább ösztönből építem a vállalkozásom, mint tudatosan felépített stratégiával - Várkonyi Dóra, a Nagyszékelyi Füvészkert Műhely tulajdonosa

Dóra azt mondja, úgy született, hogy alkotni vágyott. Míg a többiek az óvodában a csendes pihenőjüket töltötték, ő a babaházba szánt szőnyeget szőtt. Hatévesen már kötni tanult a nagymamájától, de varrt babákat és fűzött gyöngyöt is. A vállalkozás is hamar az élete része lett: 14 évesen a saját maga készítette manócipőket árult az egyik kézműves oldalon.

Édesanyjával alapította a műhelyt

A textiltervezés magától értetődő választás volt; először Pécsett járt művészeti iskolába, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a kötés szakot végezte el. Utána azonban nem haladt nyílegyenesen tovább az útja.

„Szabadon alkotó embernek tartom magam, aki nehezen passzol bele az előre kijelölt sémákba, viszont óriási bennem a megfelelési vágy, ami feszültséget okozott – kezdi a történetet Dóra. - A mélyről jövő cukiság – nem tudom ezt másképp megfogalmazni - akkor sem múlt el, amikor modern és letisztult alkotásokat vártak tőlem. Akkora törést szenvedett a kreatív énem, hogy három éven át inkább egy konyhán dolgoztam.”

Később aztán visszatért eredeti hivatásához; Győrben egy iskola textilszakán lett szakoktató. Napi 12 órát dolgozott és végül olyannyira tapasztalta magán a kiégés jeleit, hogy hét évvel ezelőtt hazaköltözött Nagyszékelybe. 

„Az édesanyám rendkívül kreatív, tanítónő és könyvtáros, aki szintén folyamatosan alkot, ezért kitaláltuk, hogy együtt kellene belefognunk valamilyen vállalkozásba. Hagyományos textiles technikákban gondolkodtunk, így aztán vettünk két rokkát, és szőni jöttek hozzánk a műhelybe. Növényi festékekkel színezett gyapjúból készítettünk fonalat, így azokhoz, akik érdeklődtek az ilyen klasszikus stílusú kézművesség iránt, hamar eljutott a hírünk. Bár nagyon romantikusan hangzana, hogy a környéken legelésző birkák gyapjából készítjük a fonalat, de ez nem így van. Egyrészt itt nincs birka, másrészt, ha lenne is, kézzel feldolgozni a gyapjút rendkívül idő- és munkaigényes. Így leginkább skót, angol és ausztrál alapanyagot használunk, amelyet aztán festünk és fonunk. Szeretek szőni, olyan ez nekem, mint egy meditáció.”

Delegálja a „nemszeretem” feladatokat 

A frissen indult vállalkozás életébe azonban hamarosan beleszólt a koronavírus-járvány. A lezárások miatt nem fogadhattak vendégeket a műhelyben, ám Dóra nem szerette volna feladni az éppen formálódó vállalkozást. Édesanyja tovább készítette a fonalakat, ő pedig úgy döntött, kis állatokat köt belőlük. 

„Először egy brit alkotótól vásároltam megköthető állatok mintáit, majd elkészültek a saját figurák is. Amikor gyerek voltam és valamilyen nehéz helyzetbe kerültem, édesanyám mindig azt mondta: „Legyél Bátorszívű Nyúl!”. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy ő testet öltsön. A másik kedvenc a Lelkiegér. Ő akkor született, amikor az ikertestvérem Dél-Afrikába költözött. Kérdeztem, hogy mit szeretne magával vinni és ő egy megtestesült Lelkiegeret kért. Hát, így jött létre az egyik legsikeresebb termékünk.” 

Dóra ez idő tájt készítette el a Nagyszékelyi Füvészkert Műhely Instagram oldalát, illetve elkezdte kézműves piacokon árulni a portékáját. 2024 júliusában, a 42 fokos hőségben pedig hazatalált.

„Akkor béreltem először standot a Maker’s Marketen, majd két budapesti üzletben is árulni kezdték a termékeimet. Soha nem hittem volna, hogy a kötött figuráim ilyen biztos megélhetést jelentenek majd. Most jutottam el azonban odáig, hogy napi 12-14 órát dolgozom és delegálnom kell feladatokat. Például azokat a „nemszeretem” teendőket, amelyek hozzátartoznak egy cég vezetéséhez – például a könyvelés, a számlák  -, de nem a kreativitásról és az új ötletek megvalósításáról szól. Talán furcsán hangzik, de a vállalkozásban nincs stratégiám. Ösztönösen cselekszem, belülről jönnek a sugallatok. A közösségi oldalakra is akkor és olyan témában készítek videót, amit élvezek és nem azért, mert kötelező. Szerintem így lehetünk önazonosak és ezt a vásárlók megérzik.”

Online tanfolyam és textiles elvonulás 

„Szeretnék egy online tanfolyamot létrehozni, ahol az első fonalszemektől a saját figurákig eljuthatnak a résztvevők. Egyelőre gyűjtöm ehhez a bátorságot, ahogyan ahhoz is, hogy a saját mintáim is megvásárolhatóak legyenek a weboldalunkon, amelyet eredetileg a szövős workshopok miatt készítettem, de mostanra máshová helyeződött a fókusz. Korábban azt gondoltam, hogy a része lesz egy webshop is, de nem tudok akkora készletet felhalmozni, hogy ez működhessen, hiszen ahogyan elkészül egy figura, szinte azonnal lesz gazdája. Amit most kell megoldanunk, az a műhely költözése, az új helyen pedig reményeink szerint már lesznek többnapos, textiles elvonulások is. Egy 400 lelkes zsákfalu, 100 éves parasztházakkal a tökéletes helyszín, ha valaki alkotás közben akar kikapcsolódni.” 

5 tipp, hogy jó főnökei legyünk saját magunknak

1. Határozzunk meg egy fix munkaidőt, amit betartunk, így marad időnk a munka mellett élni is. Ha abból élünk, amit szenvedélyesen szeretünk csinálni, akkor hajlamosak vagyunk minden hangsúlyt arra fektetni, és így lemaradhatunk fontos dolgokról.
2. Ha megtehetjük, válasszuk szét a munkahelyünket az otthonunktól, vagy dedikáljunk neki egy külön szobát. Én a konyhánkban kezdtem, és hihetetlenül sokat könnyebbedett a munkaidő betartása, amint külön helyiséget kapott.
3. Maratonfutásra rendezkedjünk be inkább, ne sprintre, fontos a kitartás.
4. Mindig találjuk meg a vállalkozásunkban azt, amiben hiszünk, mert ez tudja megadni a motivációt, de legyünk belátóak és kedvesek magunkkal, ha egy kicsit kevésbé megy.
5. A pihenés létfontosságú! Ne hagyjuk ki az életünkből!