Könyvelésből a húsiparba – folyamatos tanulással lett képes hatást elérni a cégére és a vásárlóira

Kényszerből lett cégvezető, mégis nyolc éve sikeresen irányítja a családi vállalkozást Hajnalné Raucsik Krisztina, akinek ráadásul egy férfiak uralta szakmában, a húsiparban kellett bizonyítania. Egyedül a csontozást nem vállalja, de ha kell, bárki helyett beáll az üzemben is a gátra, miközben képességeit az üzleti közösségekben szerzett tudással tuningolja.

{{ formattedDate }}10 perc olvasási idő

Nem sokan vannak a szakmában, magán kívül mindössze egy nőről tud, aki vezető beosztásban dolgozik a hazai húsiparban. Nem véletlenül, hiszen a hústermékkészítés hagyományosan férfi szakma, kemény fizikai munkával és nem éppen családbarát időbeosztással. Hajnalné Raucsik Krisztina sem önszántából lett cégvezető: férje halála után „szakadt a nyakába” a Hajnal-Hús Kft. vezetése, s bár könyvelőként addig is részt vett a cég életében, eleinte ő sem bízott a sikerben.

"Egy évig volt beteg a férjem, készültünk arra, hogy én vigyem tovább a vállalkozást. Annyiból szerencsém volt, hogy előtte húsz évig a cégnél dolgoztam pénzügyi területen, és egyébként is mindent megbeszéltünk, azaz volt rálátásom a dolgokra. A kereskedelem azonban nagyon távol állt tőlem, az a férjem terepe volt, ő igazi kereskedőként építette fel és vitte sikerre a céget. Éppen ez volt a sikerünk titka, hogy jól kiegészítettük egymást" – mondja Krisztina. Ezért is merült fel eleinte, hogy inkább külső ügyvezetőt hoznak az akkor több mint kétmilliárdos forgalmú Hajnal-Húshoz, de végül arra jutottak, hogy olyan odafigyeléssel, ahogy Krisztina tudná, senki nem fogja vezetni a céget.

Mindenki mellé állt

Érdekes módon nem a húsipar okozta a legnagyobb nehézséget ügyvezetőként Krisztinának, hanem az értékesítés. „Nekem a tukmálás, az alkudozás nem megy, egyszerűen távol áll tőlem. Azt pedig nézni sem bírtam, hogyan nyomják le az árakat a multik, milyen módszerekkel megy néha a pályáztatás… Többször futottunk bele tisztességtelen ajánlatokba és szembesültem azzal, hogy a minőség nem mindig szempont.”

Szerencsére ezt a terhet egy tapasztalt szakember levette a válláról, így Krisztina arra koncentrálhatott, amit igazán szeret: összefogni és menedzselni a Győr melletti, közel négymilliárd forint forgalmú húskombinátot. Időközben mindent megtanult a szakmáról, amit kellett, s ha kell, beáll az üzembe ma is; egyedül a csontozást nem vállalja, de mással nem nagyon tudják zavarba hozni.

"Amikor a férjem meghalt, elmondtam a kollégáimnak, hogy aki úgy érzi, nem tud engem elfogadni a főnökének, az elmehet. Aki viszont marad, az álljon mellém. Mindenki maradt" – meséli büszkén Krisztina. Azt csak halkan teszi hozzá, hogy ebben azért annak is szerepe van, hogy reggeltől késő estig bent van és bárki bemehet hozzá minden gondjával-bajával. Meg is tesz mindent, hogy olyan munkakörnyezetet teremtsen, ahol mindenkinek csak a feladatára kell koncentrálnia. Ha kell, maga viszi haza a kollégáit éjszaka, és a saját szabadságát is ahhoz igazítja, hogy mindenki ki tudja pihenni magát. - Csak megértéssel tudok előrejutni a fiúk között. Amíg a feladatot megcsinálják, azaz ők is mellettem állnak, addig jó fej vagyok. De ha nem, akkor bekeményítek, mert nem engedhetem meg, hogy bárki a fejemre nőjön. Ez napi szinten folyamatos egyensúlyozást jelent, és borzasztó nehéz.

„Nőként többszörösen kell bizonyítanom”

"Eleinte biztos voltam benne, hogy nem fogom sokáig bírni vezetőként a cég élén. Az élet ezt megcáfolta, de most is úgy gondolom, hogy ebben a szakmában nőként többszörösen kell bizonyítanom. Ennek ellenére becsülnek azért, amit elértem, és az is jó visszajelzés, hogy látom, bizonyos dolgokban a konkurencia próbál követni, nézik, mit hogyan csinálok" – véli.

Kezdeti félelmei ellenére Hajnalné Raucsik Krisztina már nyolc éve vezeti sikerrel a Hajnal-Húst, most 3,8 milliárdos forgalommal és 69 munkatárssal. Mélypontok persze voltak: a nyolc év alatt háromszor merült fel benne, hogy kiszáll és egy kívülről hozott vezetőre bízza a céget. 

Mindig visszatartott, hogy bár egy új vezető nem tudná megtartani az embereket, mert egy menedzserben nincs meg az az odafigyelés, ami az erősségünk.

Időközben Krisztina két fia is beszállt a vállalkozásba. A biológiai mérnökként végzett László évekkel ezelőtt friss diplomásként eltöltött egy évet a húsüzemben, végigjárta az összes munkafázist, a csontozástól a füstölésen át a csomagolásig, ma a húsgyártás minden csínját-bínját ismeri. Öccse, Attila marketingszakemberként és grafikusként a reklámért felel, így mindenki megtalálta a helyét a családi vállalkozásban.

„Tanulnom kell, hogy ne rekedjek meg a múltamban”

Krisztinának nemcsak a húsiparba, hanem a vezetésbe is bele kellett tanulnia az elmúlt években. Míg férje ösztönből vezette a rendszerváltás után alapított vállalkozást, ő már tudatosabban teszi. „Tanulnom kell, hogy ne rekedjek meg a múltamban. Ha nem fejlődöm, nem tudom motiválni a vezetőimet sem”, vallja. Képességeit az üzleti közösségekben szerzett tudással tuningolja, például abban vezetői klubban, ahol a legkülönbözőbb területek cégvezetői osztják meg egymással hónapról hónapra a tapasztalataikat. „Egyelőre nem mindent merek megvalósítani, amit javasolnak, de a gondolkodásmódomat formálja a tapasztalatcsere, rámutatnak olyan dolgokra, amelyekben esetleg elakadtam”, mondja a cégvezető. Sőt, hogy erősítse kereskedelmi tudását, csatlakozott egy kereskedelmi vezetőket képző közösséghez is, ahol konkrét lépéseket kap tervei eléréséhez.

Lazább, de nem gyengébb

Arra a kérdésre, hogy másképp vezeti-e a céget, mint egykor a férje, Krisztina rögtön rávágja: „Igen, sokkal lazábban”. Ez azonban nem az ő személyiségéből fakad, teszi hozzá gyorsan, hanem a megváltozott világból.

"Nem azért változtattam, mert gyengébb vagyok, hanem mert megváltoztak az emberek. Már nem elég a versenyképes fizetés, nagyobb szabadság kell, és hogy jól érezzék magukat a munkahelyükön. Elvárják azt is, hogy fejlődhessenek, ami nálunk nem egyszerű, hiszen nagy karrierlehetőség nincs, egy jó húsfeldolgozóból legfeljebb üzemvezető lehet" – magyarázza az ügyvezető. Bevallása szerint legalább ilyen nehéz összehangolni a fiatalabb és az idősebb korosztály igényeit. Elég, ha csak a munkaidőt nézzük: az idősebb dolgozók inkább bemennek hajnali ötre, csak hamar szabaduljanak a munkából, míg a fiatalok szívesebben kezdenek később, ráadásul saját autó híján sokan a bejutást sem tudják megoldani. Krisztina büszke rá, hogy mára eljutottak oda, hogy az idősebb munkatárs felveszi a fiatalabbat a buszpályaudvaron és együtt érkeznek a műszakba.

"Ha meg akarjuk érteni az igényeiket és odafigyelünk rájuk, a fiatalokkal jó dolgozni. Igaz, nehezen fogadják el a hierarchiát és az alázat is hiányzik belőlük, de jó ötleteik vannak, jó munkát végeznek és motiválhatók. Sok munkám van benne, hogy nálunk hatékonyan együtt tud dolgozni több generáció, vezetőként ez emberekkel való bánásmód a munkám legnehezebb, de egyben egyik legszebb része" – zárja a beszélgetést Hajnalné Raucsik Krisztina.

Krisztina tanácsai azoknak, akik nőként akarnak bizonyítani egy férfias szakmában:

  • Tanulj meg mindent a szakmáról, ez az alapja annak, hogy elismerjenek!
  • Merj empatikus lenni, ez lehet az egyik erősséged vezetőként!
  • Ha valamiben nem vagy erős, delegáld a feladatot, de közben képezd magad!
  • Keresd más vezetők társaságát, nemcsak tanulhatsz tőlük, de inspirálhatnak is!

A cikk a Bizalmi kör együttműködésével valósult meg.

szerző:Pomaranski Luca

Ezek is érdekelhetnek

További tartalmak