„Nem kell félni attól, ha megérzés alapján döntünk” - Prohászka Andrea és a TUTTI sztorija

Ha egy családi cégen belül a generációváltásról van szó, egészen biztosan Andreát is megkérdezik. Édesapja, Prohászka Ottó közel negyven éve indította útjára a TUTTI-t és csupán a véletlenen múlott, hogy nem egy állami cégben, hanem saját vállalkozásban készítette el az első fagylaltport. A többi már történelem: ma 2500 féle termék készül a néhány éve modernizált üzemben és a cég a 1986-os alapítása óta meghatározó szereplőjévé vált a magyar por alapú élelmiszer gyártói piacnak. Közismert saját termékein, mint például a TUTTI Holland kakaóporon, vagy a TUTTI Jegeskávén túl, ma már a por alapú élelmiszer-bérgyártási piac egyik legnagyobb képviselője is.

Kisvállalkozásból középvállalat

Gyermekként Andrea számára maga volt a csoda, hogy a konyhájukban fagylalt készül, amit ő kóstolgathatott. A kezdetekre azonban úgy emlékszik vissza, hogy addig soha nem ő volt az a kislány, akit utolsóként vittek haza az oviból, azután pedig ő lett.  „Apám három társával és az édesanyámmal alapította a céget, miután az állami vállalat, ahol dolgozott, nem adott elég pénzt az ötletére. A csomagolást ment Ausztriába megterveztetni, ám túl borsosnak találták az árát, így visszamondták a teljes projektet. Ő viszont annyira hitt benne, hogy a saját erejéből elindította a céget. Nyolc emberrel kezdtek, most 150-en dolgoznak nálunk. Az apám együtt él a TUTTI-val, ismeri minden rezdülését. A mai napig nyugdíjasként is bejön és megmetszi a telephely udvarán a rózsabokrokat.” És ezért sem volt könnyű a generációváltás. Andrea hat éve vette át az ügyvezetést és bár előtte cégvezetőként dolgozott, hamar rá kellett ébrednie, hogy a két feladat köszönőviszonyban sincs egymással. Egy év is eltelt, mire egyáltalán rájött, hogy csak papíron lett ügyvezető.  „Eközben apám minden nap nyugdíjasként is bejött a céghez, ugyanúgy körbesétált és mindent megoldott. A helyzetemet az is nehezítette, hogy éppen akkor vettem át az ügyvezetést, amikor kirobbant a koronavírus-járvány és belekezdtünk volna a cég történetének eddigi legnagyobb beruházásába, egy új csarnoképületbe. Ugyanakkor azt is láttam, hogy szükség van a változásra; apám már nem mosolyogva jött be reggel a kapun, nagyon megfáradt egy nehéz tulajdonos kivásárlási folyamat után és attól féltem, hogy ez tönkreteszi.”

„Tudom, mikor kell kérdezni”

Négy évvel ezelőtt azonban megérkezett a fordulat; Andrea számára eljött a pont, amikor már nagyon nem volt jól a bőrében.  „Azt éreztem, hogy a saját életemnek még mellékszereplője sem vagyok. Akkor borítottam mindent; a szakmai és a magánéletemben is. Illetve három éven át dolgozott velem egy mentor, aki a kezdetektől fogva megingathatatlanul hitt bennem. Ő egy nagyon sikeres, elismert üzletember, és azt gondoltam, ha ki tudta jelenteni, hogy képes vagyok ezt megcsinálni, akkor én is elhihetem.”  Andrea szerint az igazán jó mentor érkezhet az élet bármely területéről vagy szerepből, de szakmailag hitelesnek kell lennie, és fontos, hogy ne legyen elfogult. Ez az oka annak, hogy nem édesapja került ebbe a pozícióba.  „Nagyon nehezen engedte el a kezem és amikor úgy döntöttem, hogy végre a sarkamra állok, voltak csatáink. Sokszor kértem, hogy hagyjon hibázni, mert abból tanulok, és hogy higgye el, tudom, mikor kell kérdezni és akkor őt fogom először megkeresni.” Eközben több területen is szintlépéshez érkeztek, ráadásul meglehetősen kevés idő alatt és ehhez kellett a szervezetet is hozzánöveszteni. Emellett a céges kultúrában is történtek változások, például hozzányúltak a korábban bevésett juttatási rendszerhez, majd bevezették a mozgóbért. Egy ideig volt ezzel kapcsolatban ellenállás, de ez teljesen természetes, hiszen az emberek általában nem szeretik a változást. Andreát viszont az új feladatok kimondottan motiválják; szeret új emberekkel együtt dolgozni, mivel ez mindig új dinamikát hoz. De hozzá kötődik a rugalmas, családbarát munkaidő bevezetése is.  „Én voltam az első, aki hat órában ment vissza dolgozni, amikor a harmadik gyermekem bölcsődébe került, így bátorítom az anyákat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. De tény, hogy kell a hátország, akik segítenek. A szüleimre és a volt férjemre is mindenben számíthatok.

Nem fél delegálni

A TUTTI ügyvezetője úgy beszél magáról, mint érzelemvezérelt emberről, aki mert az ösztöneire hallgatni. „Sokáig azt gondoltam, hogy ennek az üzletben nincs helye. Igyekeztem racionális lenni, észérveket felsorakoztatni, még akkor is, ha egészen mást éreztem. Ám eközben azt láttam, hogy a legnagyobb példaképeim is intuitív vezetők, így egyre inkább mertem az ösztöneimre hallgatni. Egy biztos; erőből ritkán viszem át a döntéseimet, mert azoknak általában nincs jó vége. Viszont tény, hogy régebben féltem attól, hogy ha valami mellett leteszem a voksom, az először nem fog mindenkinek tetszeni. De a változás szükséges és ehhez előfordul, hogy népszerűtlen döntéseket kell meghozni.” A változás része pedig az is, hogy a kommunikáció területén folyamatosan fejlesztik a céget; két éve csatlakozott hozzájuk egy szakember, akinek ezzel foglalkozik. „A Facebook oldalunkat leginkább sütni-főzni kedvelő idősebb korosztály látogatja, akiket nem igazán érdekel, hogy milyen új gyártósort üzemeltünk be. Az online B2C kampányainkon és kommunikációnkon saját budapesti kreatív csapatunk dolgozik. Ha rossz kedvem van, elolvasom a kollagénünkkel kapcsolatos kiváló értékeléseket és azonnal szebbnek látom a világot. Négy webshopot üzemeltetünk, ahol igyekszünk a legújabb dizájnt és technikát alkalmazni, illetve ismerkedünk a mesterséges intelligenciával is, sőt, 40 kollégánk vett részt generatív AI képzésen, majd egy szűkebb kör előfizetést is kapott, hogy a megszerzett tudást használhassa.” Andrea sorra kapja a nívós elismeréseket, nemrégiben az EY Az Év Üzletembere Díj Női Vállalkozói Kiválósága díjat ítélték oda neki. Ugyanakkor bevallja, az első időben azt érezte, hogy ezek valójában nem is neki szólnak, hanem az elmúlt négy évtizednek. „Például kaptam egy rangos, megyei vállalkozói elismerést egy évvel azután, hogy átvettem az ügyvezetést. Azt gondolom, az még sokkal inkább a múltnak volt köszönhető. Aztán később édesapámmal együtt egy Generáció-váltás díjat is odaítéltek nekünk; abban már éreztem, hogy van részem. Én szinte mindent ennek a cégnek köszönhetek. Tizennégy évesen már a fagyiporokat csomagoltam nyaranta az üzemben és bár dolgoztam külföldön is, tudtam, hogy itt a helyem.” Andrea három gyermek édesanyja és tudja, eljöhet majd az idő, amikor valamelyikük a helyére lép a TUTTI kormányánál. „Úgy neveljük őket, hogy nincs meg ez a nyomás; ha valami egészen másban képzelik el a jövőjüket, támogatni fogjuk őket, de ha a TUTTI lesz az ő életük is, annak is örülni fogok. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy évtizedek múlva még én adom át a stafétabotot, hiszen addig akarom ezt csinálni, amíg én vagyok rá a legalkalmasabb. A TUTTI folyamatosan nő és bővül és eljöhet a nap, amikor egy tapasztaltabb vezetőre lesz szükség. Számomra most sem probléma a feladatokat delegálni, hiszen tisztában vagyok vele, hogy nem lehetek mindenben a legjobb. Gyakran mondom a kollégáknak, az a mi alapelvünk, hogy az elég jó, az nem elég jó. Legyünk együtt a legjobbak!”

5 tipp, amely segítheti a szervezeti átalakítást

• Fogadjuk el, hogy vannak hibáink.
• Akarjunk jobbak lenni. Mindig.
• Fogadjuk el, hogy a változás fájni fog.
• Tartsunk ki, mert lesznek hullámvölgyek.
• Kérjünk profiktól segítséget, nem kell egyedül kitalálni a tutit!