Színészekből vállalkozók - a Loupe Színházi Társulás története

Négyfős csapatuk első előadásának – Dennis Kelly: Árvák – bemutatóján a produkciós cég közölte, nem vállalja a műsoron tartását. A művészek elkezdtek gondolkodni, hogyan tudnák maguk hirdetni és értékesíteni az előadást. „A Radnóti Színház akkor még létező, Tesla Labor nevű, 170 férőhelyes játszóhelyén próbálkoztunk” – idézte fel a néhány évvel ezelőtti eseményeket a filmekből és televíziós sorozatokból is ismert színész. Hamar kiderült, ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak az állami támogatásokkal fenntartott színházi piachoz,nagyobb nézőszámra van szükség. „Amikor már egy nagyobb nézőtéren is sikerült 5-6 előadást megtölteni, arra gondoltunk,lehet, hogy ez máshogy is működne” –érzékeltette a vívódásaikat. Későbbi tulajdonostársával, Horváth János Antal rendezővel táblázatokat kezdtek gyártani, amelyekkel azt igyekeztek kiszámolni,milyen nézőszám mellett tudják alacsonyabban tartani a jegyárakat. „Kijött a 300, a Facebookon kiírtam, hogy ilyen méretű színháztermet keresünk. Befutott pár ajánlat, de egyik sem volt igazán megfelelő. Az Art is Business (a vállalati, a magán- és a művészeti szféra találkozási platformja – a szerk.) azonban meghívott, hogy befektetők előtt mutassuk be a terveinket. Így jutott el a hírünk a Marczibányi térre, ahol az igazgatónő, Vámos Ágnes éppen frissíteni szerette volna a művelődési központ színházát” – a folytatta a kezdetek felidézését a korábban a Vígszínházban, a Radnóti Miklós Színházban és a Budapesti Kamaraszínházban is játszó, 2017-től szabadúszó színész. Az első évadban kaptak négy alkalmat egy új előadásra. Ennek költségeit az Árvák bevételéből fedezték. Tartottak még egy „próbaévet”, mielőtt megalapították a művészeti céget. A 2023-24-es évadban aztán már három – a Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá, A kezdet/vége, valamint a Lányok, fiúk – előadást készítettek el. „Kicsit korábban a fejembe vettem, hogy csinálok egy önállóest-sorozatot, amellyel elkezdem járni az országot. Ehhez megpróbáltam saját infrastruktúrát kiépíteni: jegyértékesítési felülettel, szervező- és marketingcsapattal kezdtem dolgozni. Az működni látszott, ezért az ott megszerzett tudást, illetve a bevált embereket átmentettük a Loupe-ba. Egyre inkább meggyőződtünk arról, hogy bizonyos feltételrendszerben egy magánszínház létrehozható és üzemeltethető”– tette hozzá.

Művészi táblák

„Jánosnak művészi elképzelései voltak és vannak: tabusított témákat érintő, szórakoztató színházat szeretne csinálni. Engem ezen túl az is érdekel, hogyan lehet ezt gazdasági vállalkozás formájában üzemeltetni” – mondta Lengyel Tamás,hozzátéve, hogy volt is némi ilyen irányú tapasztalata. Pár éve ugyanis – a Jászai Mari-díjáért kapott összeget is befektetve – egy színészkereső adatbázist létrehozó startup üzemeltetésében is részt vett.

„Megpróbáltuk megvizsgálni, hogyan tudja egy előadás kitermelni a következőt, majd akár nagyobbat is. A nézőszám maximalizálására, a szereplőkre és a jegyek árára fókuszáltunk. Úgy gondoltuk, ez a hármas kiadja, hogyan tudna egy független színház életben maradni, illetve azon is gondolkoztunk, miért választanak minket a nézők.” A tervezéshez kértek segítséget, és, mint fogalmazott, az Excel-táblák legutóbbi frissítésénél is kiderült: „ez sem úgy van, ahogy »Móricka elképzeli«, nem elég egymás mellé rakni a számokat, a plusz-mínusz és az osztás-szorzás jeleket, ez is egy művészeti ág, amellyel csodákat lehet csinálni” – jegyezte meg.

Az, hogy működőképes a vállalkozás, akkor tudatosodott bennük, amikor a Becsapódás című darab nyereségéből létre tudták hozni a következőt. „Március 12-én volt a bemutató, már májusban láttuk, hogy oda fogunk érni. Játsszuk szeptemberben, októberben, így novemberre minden számlát ki fogunk tudni fizetni. A tavalyi évad végén úgy éreztük: mindez talán nem véletlen, a megfelelő témaválasztás, az országosan ismert színészek és a Marczibányi tér támogatása valami olyan kombót ad, ami érdekli az embereket” – mondta. Ekkor már látszott, milyen nézőszám mellett„hozható ki nullára” egy-egy bemutató. „Idén már magasabb fokozatra kapcsoltunk, talán lehet azt mondani: professzionális színházzá váltunk. A repertoárunk mérete, a Titkosszolgák című darab, noha kisebb infrastruktúrával, szűkösebb anyagi lehetőségekkel készült, már megjelenésében is olyan, mint egy államilag támogatott színház előadása. A műsorszervezésünk is közelíti a kőszínházakét: azok nagyjából 33-at játszanak egy hónapban, nekünk februárban 26, márciusban 28 előadásunk volt. Ez szerintem azt igazolja, hogy működik az elképzelésünk” – összegezte a Rádiókabaréban is rendszeresen fellépő művész.

Egyedi működési modelljük szerint a „színházcsinálásban” minden résztvevő vállal kockázatot. Nincs fix fizetés és próbapénz, a szereplők a nettó árbevételből részesednek. „Ez sokkal korrektebb, mint ahogy más színházak működnek. Ott mindig van egy ember, aki meghatározza, kinek mennyit ér a munkája, és a körülményektől függetlenül mindenki annyit kap. Ha holnap beüt egy újabb járvány, és megint csak a nézőtér felére ülhet közönség, nekünk nem kell magyarázkodni, miért csökken a fellépés díja, viszont, ha emelünk a jegyáron, az a színész bérezésében is megjelenik. Amikor egy színészt felkérünk, elmagyarázom, hogy semmire nincs garancia. Leírom az előző évek tapasztalatait, az átlagárat és nézőszámot, amiből el tudja dönteni: szeretné-e vagy sem – osztotta meg a társulat produkciós vezetője.

Vállalkozó művész

A társulati munkamegosztásról szólva Lengyel Tamás elmondta: „gazdasági kérdésekben én vagyok a főnök, művészeti ügyekben János. Állandóan azzal bombáz, mit kell olvasni” –jegyezte meg. A Művészeti Tanácsnak nevezett szervezetük további tagjai, a másik két alapító: Lovas Rozi és Molnár Áron is gyakran ötletelnek. „Áron egyszer azzal jött, hogy a Színház Intézetben videón látta A kezdet/vége darabot Szacsvay Lászlóval és Stohl Andrással, és javasolta, csináljuk meg. János ráharapott, így megszületett az előadás. De a »kinyitott színház«, a közönség reakciójától függő sztorimesélés is Áron ötlete” – idézte fel.

A színész-vállalkozó létben Lengyel Tamás számára az a legnehezebb, hogy, mint fogalmazott: „könnyű elveszni a feladatok rengetegében. Használok mindenféle figyelmeztető módszert, de így is temérdek dolog marad ki. Nem tudom még megfelelően rangsorolni a teendőket” – vallotta be. Mivel a társulatban kevesen vannak, minden problémát maguknak kell megoldaniuk, akkor is, ha az az előadás előtt merül fel. „Ha például kiderül, hogy egy díszletelem rosszul van beszerelve, vagy a projektor mégsem képes képet vetíteni, akkor megoldást kell találni” – mondta. Hozzátette, ezeket tudatosan el kell különítenie a hiteles színészi teljesítményhez szükséges fókuszált figyelemtől,ezért nemrég úgy döntött, fél hétkor kikapcsolja a telefonját, hogy„ráfordulhasson” az előadásra. „Ami addig történik, azt megpróbálom elintézni, ha nem sikerül, az előadás után visszakapcsolok mindent, és folytatom az ügyintézést” – tette hozzá. Próbaközben kicsit egyszerűbb a feladatok megoldása, ám volt, hogy félbe kellett hagyni, mert meghozták a rendelt díszletet, és egy láb nélkül érkezett kanapé is azonnali orvoslásra szorult. Korábban ismeretlen kihívás volt az is, amikor kiderült számukra, hogy a szilveszteri előadáshoz ajándékozott pezsgő után adót kell fizetni. Egy nemrég félbeszakadt előadás után pedig „ki kellett nyomozni”a helyszíni jegyvásárlók email-címét, és dönteni kellett: pótelőadást szervezzenek vagy egy évig beváltható kuponokat adjanak – sorolta. A napi ügymenet kevés időt hagy a tuningoláson gondolkodni, de van, amikor muszáj. „A drága, viszont kényelmetlen vidéki utaztatáson változtatni kellett. Előfizettem a Linkedinre, és barterben kisbuszt szereztem a Schillertől” – árulta el. „Most pedig teherautó-vásárlással küzdök. A magas bérleti díj helyett megérné lízingelni, de ez sem egyszerű feladat” – panaszolta. „Mindezek ellenére azt látom, ha megfelelő energiát fordítunk rá, olyan csapattal dolgozunk, mint amilyen nekünk van, akkor minden megoldható és megvalósítható” – foglalta össze Lengyel Tamás.

Kell honlap

Arról, hogy honlapra is szükségük van, akkor bizonyosodtak meg, amikor a Becsapódást kezdték próbálni. Bár a kezdetektől fogva aktívan használják a közösségi oldalakat, rájöttek az az aktualitások kommunikálására való, a teljes portfólió megjelenítésére a weblap ad lehetőséget. „Először az önálló estem weboldalának mutációját használtuk, de eléggé kezdetleges volt. Tudtuk, hogy egy művészeti területen dolgozó gazdasági vállalkozás internetes oldalának megnyerőnek kell lennie, ezért a próbaévad végén arculati pályázatot hirdettünk, mert még nem volt logónk sem” – idézte fel. A mintegy 100 pályázatból két fordulóban választották ki a nyertes– Kreatív Vonalak nevű, debreceni – céget. A honlap tartalmáról nagyjából egységes volt az álláspontjuk: az alkotókat, a repertoárt, a műsort, az elérhetőségeket, illetve a támogatási lehetőségeket akarták megmutatni. A tervezés folyamatát felidézve Lengyel Tamás elmondta, megnézték a versenytársak ⁣, a külföldiek közül elsősorban német és angol társulatok internetes megjelenéseiből inspirálódtak. „Az elképzeléseinket elmondtuk a dizájnernek, aki készített egy variációt, majd az észrevételeink alapján változtatott, amíg elégedettek nem lettünk. A videós csapatunk vizuális tartalmai és az előadások trailerei eddig csak a YouTube-csatornánkon voltak láthatók, nyáron ezekkel feltuningoljuk a honlapot is. Így már nemcsak statikus, hanem videókkal, mozgó képekkel teletűzdelt honlappal szeretnénk elérni, hogy az emberek azt érezzék: ezeket az előadásokat látni kell. Szeretnénk, ha a honlap megjelenése egységesedne és megjelenne benne az az igényesség, amely az előadásainkat jellemzi” – jelezte a fejlesztés irányát Lengyel Tamás. A honlapon az előadásokra jegyet is lehet venni, egy román cég rendszerével tudják a legjobb találati eredményeket elérni. Az oldalra látogatva azonnal felugrik a regisztráció lehetősége és a jegyvásárlásnál is fel lehet iratkozni a fontos eseményekről tájékoztató hírlevelekre.⁣ „Egyre több a visszatérő nézőnk, és úgy látjuk, azokat is meg tudjuk szólítani, akik »csak« szórakozásra vágynak. Érkeznek hozzánk olyanok is, akik még soha nem voltak színházban” – osztotta meg elemzéseik egyik eredményét. Tavaly mintegy 50 ezren látták a Loupe Színházi Társulás előadásait.

Biztonságban

Bár ki vannak szolgáltatva több körülménynek, például a játszóhelynek és az emberek pénztárcájának is, Lengyel Tamás megvallotta, szabadúszó színházcsinálóként sokkal nagyobb biztonságban érzi magát. „Máshol szubjektív szempontok alapján dől el, milyen szerepet kapok, mint színészek, és nem dönthetem el, a témaválasztás tetszik-e, vagy sem. Mi közösen döntünk arról, fel akarunk-e venni egy témát a repertoárra, miről szeretnénk beszélni. Olyan témákkal foglalkozunk: a családon belüli erőszak, a gyűlöletkeltés, a szomszédunkban zajló háború vagy az online világ veszélyei, amelyekről kellene beszélni, mégsem szívesen tesszük. Azt látjuk, az embereknek van igénye arra, hogy panelek helyett olyan kérdéseket kapjanak, amelyeken gondolkodni tudnak. És arra is, hogy hasonlóan gondolkodókkal találkozzanak. Ennek a színháznak ez is a különlegessége. Mi ebben találtuk meg magunkat, ettől lettünk önazonosak. Így aztán egyébként közéleti kérdésekben megszólalnunk is evidencia” – tette hozzá.

Miért Loupe?

A loupe szó nagyítót, prizmát jelent, azért választották a színház nevének, mert korunk égető társadalmi problémáit, kibeszéletlen tabutémáit szeretnék megmutatni.

7 kihagyhatatlan információ a honlapodra

• Termékek, szolgáltatások bemutatása
• Bemutatkozás: cégtörténet
• Referenciák, ügyfélvélemények
• Gyakran Ismételt Kérdések
• Kapcsolat, elérhetőségek: telephely címe, email-cím, telefonszám, cég adatai
• Közösségi oldalak elérhetőségei
• Hírlevélre feliratkozás