„A vállalkozás számomra egyfajta birodalom építését jelenti” – egy Z generációs vállalkozó története

Bába Kristóf Z generációs vállalkozóként csak néhány hónap múlva lesz 20 éves, de a vállalkozói gondolkodásmód mintha már kora gyerekkora óta jellemezné. Szavaiból az derült ki, hogy mindig is épített valamit, előbb játékokon belül, virtuálisan kereskedett, aztán a valóságban is. Ma pedig a MikroMester.hu alapítójaként mikroelektronikai alkatrészeket és modulokat forgalmaz egy 5 fős csapattal, befektetők támogatásával, és egy olyan cég élén áll, amelynek növekedési ívét ő maga tervezi meg. A sztorija tanulsága az, hogy aki megtalálja azt a területet, ahol a munkavégzés és a szenvedély egymásra talál, annak a vállalkozás sokkal kevésbé tűnik rögös útnak, sokkal inkább épülő birodalomnak.

Első üzletek: Minecraft-ingatlanostól a valódi piacig

A Minecraft nevű számítógépes játékon generációk nőttek fel, bányásztak, gazdálkodtak, házakat építettek különböző szervereken. A játékon belül telkeket is lehetett venni és eladni, Kristóf pedig hamar rájött, hogy nem a termelés érdekli, hanem a szerveren való ingatlanok adás-vétele, így lett az Empire Craft nevű szerveren virtuális vállalkozó. „Én nem gazdálkodtam a farmon, hanem eladtam azt” – mondta. „Talán ez volt az első lépés a sorozatvállalkozói pályán” – tette hozzá némi humorral.

Az virtuális kereskedés után jött az első valódi, kézzel fogható biznisz: a helyi kovácstól használt patkókat vett, azokat szakszerűen megmunkálta és bortartóként próbálta értékesíteni a Facebook Marketplace-en. Ez nem volt profitábilis – ezt ő maga is elismeri –, de karácsonyi ajándékként remekül ment. És ami talán ennél is fontosabb, hogy rengeteget tanult belőle. Megtanulta, hogyan kell egy terméket végigvinni a beszerzéstől az értékesítésig, hogyan érdemes kommunikálni a vevőkkel, és mi az, amit legközelebb másképp csinálna. És mindezt tizenévesen. A következő állomás már közelebb volt ahhoz, amit ma is csinál. Kristóf észrevette, hogy ha nagyobb mennyiségben rendel külföldről mikroelektronikai alkatrészeket, az egységár töredékére csökken, majd ezeket kis kiszerelésekben szintén a Marketplace-en tudta jó áron tovább adni. „Ez volt a MikroMester 1.0” – mondta a fiatal vállalkozó.

Birodalmat épít

A reggel nyolctól délután négyig tartó munkarend nem neki való – ismerte el. A szabadság, amelyet a vállalkozói lét ad, szerinte teljesen más természetű, mint amit kívülről látni. „Valószínűleg többet dolgozom, mint egy hagyományos munkaidőben foglalkoztatott alkalmazott, de ezt magamnak csinálom, a saját céljaimért és ez rendkívül fontos számomra” – fogalmaz. Kristóf nem szereti azt mondani, hogy „csak egy webshopot" vezet. Számára a vállalkozás egy sokkal mélyebb metaforát jelent. „Imádok építeni dolgokat, sokat legóztam, és Minecraftoztam, aztán jött az elektronika, ahol passzív és aktív alkatrészekből az volt a célom, hogy valami működőt hozzak létre. A vállalkozást is így közelítem meg: megvannak az eszközök, nagyjából tudom, mi a marketing, hogyan kell értékesíteni és ebből összerakni valamit, egy birodalmat felépíteni, ez az, ami igazán vonz a vállalkozói létben” – fogalmaz Kristóf. Ez a szemlélet persze több mint egy metafora, hiszen a MikroMester mögött egy tudatosan felépített struktúra dolgozik. Ő maga végzi a customer service-t, a beszerzést és a logisztikát, mellette két csomagoló munkatárs, egy asszisztens és egy futár dolgozik a csapatban. 5 fő, mindenki dedikált feladattal, ez pedig egy tizenkilenc éves vállalkozótól figyelemreméltó szervezeti tudatosságra vall.

Validálás minimális kockázattal, maximális tanulással

Az egyik legérdekesebb dolog Kristóf vállalkozói szemléletében az, ahogyan az ötleteit teszteli. Nem vár arra, hogy egy üzleti terv minden részlete a helyére kerüljön, nem költ nagyot a bizonytalanra, ehelyett kicsi lépésekben, folyamatos visszajelzésre támaszkodva mozog előre.

Vállalkozóként két alapstratégiát követ. Eszerint, ha lát valamit, ami külföldön már jól megy, de Magyarországon alig ismert vagy szinte nincs rá minőségi hazai forgalmazó, akkor először csak 5-10 darabot rendel belőle. Ha gyorsan elfogy és a vevők elégedettek, akkor jöhet a nagyobb mennyiség. „Alacsony kockázat, valós piaci visszajelzés s nem kell hozzá befektetői jóváhagyás vagy piackutatási riport” – hívja fel a figyelmet. A második stratégia a saját fejlesztésű termékekre vonatkozik. Ha van egy elektronikai ötlete, megépíti a prototípust, és odaadja olyan embereknek, akik ténylegesen hasznát vehetnék. Megkérdezi, mit gondolnak, valóban hasznos volt-e nekik, min változtatnának. Az ő tapasztalataik alapján fejleszt tovább. Szerinte ez az egyetlen megbízható módszer, vagyis nem a saját megérzésre hagyatkozni, hanem a piacra hallgatni.

Ez a szemlélet azért is figyelemre méltó, mert Kristóf – saját bevallása szerint – az elején szembesült némi szkepticizmussal. Szülei és barátai ugyan mindenben támogatták, de azért volt némi kétkedés abban, hogy háromforintos ellenállásokból és olcsó LED-ekből kinőhet-e komoly vállalkozás. „Tudtam, hogy ezt akarom csinálni, és hogy reggel szívesen kelek fel emiatt, ez volt a lényeg” – meséli. A kockázatot maga is racionalizálta: olyan termékekkel dolgozik, amelyeket, ha mást nem, saját maga is fel tud használni évek múlva is, tehát a legrosszabb esetben sem veszít mindent.

Befektetők, akik nem szorítanak sarokba

A MikroMester mögött befektetők is állnak, ami egy Z generációs vállalkozó esetén különösen figyelemreméltó tény. De talán még érdekesebb az, hogy milyenek ezek a befektetői kapcsolatai. Kristóf szerint nagyon szerencsés volt a befektetői összetétel szempontjából. „Ha segítséget kérek, azonnal ott vannak, felhívom őket, megbeszéljük a kérdést, elmondják a véleményüket. De alapból nincsenek megkötések, nem állnak a nyakamba elvárásokkal” – feleli kérdésünkre. Nem kérik számon, hogy miért nem dupla akkora a bevétel, nem adnak ki kötelező növekedési célokat. Ha mégis mondanak valamit, azt tanító és bátorító szándékkal teszik. Ezt tartja a legértékesebb részének a felállásnak; a támogató háttér adott, ha kell, de szabadon végezheti a munkáját.

Mentorok, akiktől valóban lehet tanulni

A fiatal vállalkozó pályáján különböző programokon keresztül, különböző életszakaszokban a befektetőkön túl több mentor is szerepet játszott. Még középiskolásként vett részt egy mérnökprogramban, amelynek keretében egy tapasztalt, multinacionális cégnél dolgozó mérnököt kapott maga mellé. Ez a kapcsolat meghatározó volt számára; különösen azt értékeli ebből az időszakból, hogy belelátott egy nagyméretű szervezet működésébe s ez a tudás később, amikor a cége „komolyodni” kezdett és alkalmazottakat kellett felvenni, nagyon is kézzelfoghatóvá vált ez a korábban szerzett tapasztalat. Később dolgozott együtt egy coach-csal is, aki „olyan volt, mintha egy élő enciklopédiát kérdeztem volna”.

Emellett rendszeresen találkozik a befektetőivel is személyes, informálisabb keretek között, ahol a saját vállalkozásaik tanulságaiból, döntéseikből, sikereikből és kudarcaikból osztanak meg vele tapasztalatokat. Szerinte ez a fajta tudástranszfer felbecsülhetetlen értékű: nem elvont elméleteket hall, hanem valódi döntési helyzeteket ismer meg, amelyekből közvetlenül tanulhat.

Jelenleg egy fiatal vállalkozókat célzó program keretein belül éves mentori kíséréssel is rendelkezik. A STRT portfóliójának tagjaként pedig egy olyan ökoszisztémában mozog, ahol a kapcsolatok és a továbbképzési lehetőségek folyamatosan adottak. Határozottan ajánlja más vállalkozóknak is, hogy keressenek maguknak mentort vagy coachot. Nem feltétlenül azért, mert mágikus megoldást kap az ember. Szerinte „nagyon jó olyan emberrel megbeszélni a vállalkozásunkat érintő kérdéseket, aki nem a szűkebb környezetünkből való, tehát tényleg objektív, szakmai véleményt tud adni.”

A szenvedély, mint stratégia

Kristóf leggyakrabban visszatérő gondolata az, hogy a vállalkozás csak akkor fenntartható hosszú távon, ha az ember valóban érdekelt abban, amit csinál. Ez nem egy motivációs közhely az esetében, hanem egy nagyon konkrét, a saját tapasztalatából levont következtetés. Szerinte az egyik leggyakoribb hiba, amit induló vállalkozóknál lát, hogy a közösségi médiában látott trendi üzletmodellek felé kacsingatnak – marketing ügynökség, dropshipping, különféle elvont digitális szolgáltatások – anélkül, hogy valóban érdekelné őket a téma. „Ha csak pénzt akar keresni az ember, de nem szereti, amit csinál, nem lesz sikeres benne” – fogalmaz határozottan. Az értékteremtés az alap; a haszon az eredmény, „nem lehet mindent csak és kizárólag a profit érdekében csinálni.”

Hallgat a kiégésről szóló podcastokat, mert a jelek nem ismeretlenek számára, de meggyőződése, hogy a kiégés elsősorban akkor fenyeget igazán, ha az ember megreked valahol, felelte kérdésünkre, miszerint nem tart-e attól, hogy napi 10-12 órányi munka kiégéshez vezethet. „Ha sem a vállalkozásod, sem te magad nem fejlődsz, akkor jelenik meg a kiégés”, vagyis szerinte addig, amíg látja a haladást, a kockázat kezelhető. Nála jelenleg ez adott: egyre összetettebb projekteken dolgozik, egyre érdekesebb technológiákat ismer meg és tanul, a cég pedig lassan, de biztosan épül, ugyanakkor sportol és ápolja szociális kapcsolatait, szem előtt tartva az egyensúlyt.

Nem fog unatkozni az elkövetkező 5 évben sem

Az ötéves tervek kérdése az a pont, ahol a legtöbb vállalkozó gyakran elvész a a nagy célok erdejében. Kristóf is elismeri, hogy nehéz pontosan megmondani, hol tart majd 2031-ben, de a gondolkodási kerete azért egyértelmű. A MikroMesternél egyre több folyamatot szeretne kiszervezni és automatizálni, hogy ne az operatív teendők vigyék el az ideje nagy részét. Ez teret nyitna arra, hogy párhuzamosan 1-2 új vállalkozást is elindítson. Az iparágon belül a bővítés iránya is körvonalazódik: a mikroelektronika mellett a 3D nyomtatás az a terület, amelyre a legjobban figyel. Meggyőződése, hogy ez a két technológia az elkövetkező évek egyik meghatározó trendje lesz. A legtávolabbi cél – amit izgalommal említ – az, hogy saját tervezésű termékeket, akár találmányokat vigyen piacra, ne csak forgalmazzon. Először a magyar piacon, aztán esetleg nemzetközi szinten is.