Cégvezetőre vár a Fóliás Juci – Mit tanulhatsz egy szívvel épített vállalkozás történetéből?

Amikor a közgazdász végzettségű, korábban könyvelő irodában dolgozó Judit tizenegy év babázás után vissza akart térni a munkaerőpiacra, hiába volt több „papírja”, nyelvvizsgája és tapasztalata, amint kiderült, hány gyereke van, volt, hogy köszönés nélkül tették le a telefont. Nem „feladós” típus; korábban azt mondták neki, nem biztos, hogy lehet gyereke, hat év alatt négy is született. Azt, hogy a rendszermérnökként dolgozó férjének mekkora terhet jelentett a család fenntartása, akkor értette meg, amikor Attila nem akart elmenni egy, a hobbijával, az akváriumépítéssel foglalkozó rendezvényre. Judit szerint nincsenek véletlenek, és utólag tudja: sorsfordító volt számukra, hogy szabályosan elküldte. „Fellelkesedve jött haza: »tök jó volt, és társasozni fogunk«, majd elrohant zuhanyozni. Megijedtem, mert az előző pasim videójátékozott. Kijött, és folytatta: »el kell olvasnunk Robert Kiyosaki Gazdag papa, szegény papa című könyvét, abból megtudjuk, hogyan szállhatunk ki a mókuskerékből. El kell mennünk a játékára is, hogy egyről a kettőre jussunk«,darálta. Így tettünk, és rájöttünk, mit csinálunk rosszul: nem dolgoztatjuk,csak költjük a pénzt” – idézte fel. Juci tartott a könyv alapján rendezett társasjátékozástól, nem hitte, hogy ki tud jutni a szimbolikus taposómalomból. „Aggódtam, hogy Attila, akivel akkor már tizenéve együtt voltunk, rájön, kit vett feleségül…” – érzékeltette önbecsülésének akkori szintjét. Sikerült, a játékostársai többségének és meglepetésére Attilának azonban nem.

Az első vállalkozási ötletük lakások felújítása, majd eladása volt, de pénzük nem volt, a frissen alapított cégük pedig nem kapott hitelt. „Beláttuk, nem ez az utunk. Elmentünk egy célállító tanfolyamra is, ahol megfogalmaztuk: úgy szeretnénk jobb életet teremteni a gyerekeknek, hogy mások életét jobbá tesszük. A következő szerdán »jött« egy hálózatépítő, csütörtökön pedig a fóliás lehetőség” – idézte fel. Mindkettőbe belevágtak. „A multi-level marketinges rendszer beszippantott; tetszett, hogy nincs szükség raktárkészletre, termékfejlesztésre, innovációra, pénzügyekkel, stratégiai döntésekkel, pénzvisszaforgatással sem kell foglalkoznom.” Egy évvel később Jucinak pánikrohama lett. „Beláttam: ennyi lovon egy fenékkel nem lehet ülni.” Arra is rájött, nem áll készen a csapatvezetésre, ezért a fóliázás felé fordult. „Eleinte fogalmam sem volt róla, azt sem értettem, miért engem választottak. Utólag derült ki, a német gyártó tulajdonosa kitalálta, Magyarországon is népszerűsítse valaki a terméküket. Az egyik vezetőnek eszébe jutott a főiskolai osztálytársa, neki pedig én, az általános iskolából. Három órán belül hívtak” – mesélte.

Stratégia helyett szív

Judit tapasztalatai szerint akkor működik az élete, ha szívből irányítja. „Először nemet mondtam, nem beszélek németül, sem angolul. Később kiderült, az értékesítő lány orosz. Ezt jelnek tekintettem, én a Szovjetunióban születtem,oroszul és ukránul is anyanyelvi szinten beszélek” – árulta el. Működési módját mutatja, hogy amikor a tárgyalás utáni éjszaka a lány hazavitte a vidéki házukba, Juci „nem engedte” visszavezetni: felajánlotta, aludjon náluk. „Reggel elővett egy darab fóliát, és felragasztotta a konyhaasztal »megfáradt«burkolatára. Évek óta nem tudtunk vele mit kezdeni, akkor értettem meg, mire jó” – idézte fel. A fólia nem volt újdonság, létezett itthon is, ám öntapadós tapétának hívták. A németek szerint Magyarországon nehéz a megszokottakon változtatni, nem javasolták, hogy átnevezze. „Ma a barkácsáruházakban is fóliának hívják” – mondta büszkén.

Juci tovább is ösztönösen haladt. „Egy »rendes« vállalkozó piackutatás alapján üzleti tervet készített volna, én csak megcsináltam, amit kértek: teszteltem.” A Facebook-korszak elején olyan elérésekkel posztolt, hogy a német „nagyvezér”személyesen látogatta meg, sőt webshop-működtetési együttműködést ajánlott. „Azt gondoltam, özönleni fognak a vásárlók, a sok munka, amit a blogolásba fektettem, pénzzé válik, de az első hónapban mindössze két vevőnk volt” –mondta. Nem adta fel; fejlesztette magát: könyveket olvasott, tréningekre jártak. Attila tanulta a Facebook működését: hogyan lehet minél több emberhez eljutni, miként kell hirdetéseket indítani, és jól működő külföldi webáruházak rendszereit is vizsgálgatta, miközben – 2019-ig – a főállását is megtartotta.Egy előadáson hallottak a munkafolyamatok kiszervezéséről, és bár Juci úgy érezte, „árvaházba kényszerítik az egyik gyerekét”, 2017 januárjában választottak egy fulfillment szolgáltatót. „Addig a négy kicsi – 4, 6, 8, 10 éves – gyerek mellett a garázsban csomagoltam. A nagyok is itthon voltak, mert a falu egyetlen iskolájában késő délutánig bent kellett volna maradniuk.Magántanulók voltak, én tanítottam őket írni, olvasni, számolni. Fájó szívvel adtuk át az utánfutónyi termékünket, de szinte azonnal felszabadultam” – idézte fel.

Út az „űrbe”: roadshow, „livefóliázás” és automatizáció

Judit lelkesen vetette bele magát az ötletei megvalósításába. „Akkor lett a nevünk Otthon-Édes-Otthonból Fóliás Juci, mert kiderült, az egyik vevőnk így mentett el a telefonjába. Abban az időben ugyanis minden vevőt felhívtam, és megkérdeztem, elégedett-e” – avatott be az ügyfélkezelési módszerébe. Ekkor találta ki, országos iskolafelújítási roadshow-val is népszerűsíti a fóliát. „Videót ragadtam, és világgá kürtöltem, hogy iskolák jelentkezését várjuk. Azt gondoltam, biztos lesz olyan szülő, gyerek és tanár is, aki fóliázna. Meg akartam mutatni azt is, bárki meg tudja csinálni. Amikor letettem a telefont, a kolléganőm megkérdezte, hogyan tervezek turnézni, ha nem vezetek. Megcsináltuk” – érzékelteti elszántságát.

Ekkor kezdett élőzni is. „Amikor Wolf Gábor egy videójában azt mondta, azzal jobb elérés érhető el, mint posztolással, azonnal indítottam is egyet. Nem volt jó világítás, mikrofon, de még telefon sem, nem sminkeltem és a „hajam is milyen” volt. A fotelbe tettem egy étkezőszéket, arra egy kisebbet, rá a laptopot és a mobilt, és – néhány néző előtt – lefóliáztam egy bútort. Annyira izgultam, hogy a végén a mentés helyett a törlés gombra nyomtam. Miután kisírtam magam, visszaszereltem az „állványt”, és megmutattam, a fóliát leszedni is könnyű. Azt a videót már el is mentettem. Szerencsére gyerekkorom óta ilyen vagyok: megélem a fájdalmat, de aztán limonádét csinálok a citromból; a megoldásra koncentrálok” – árulta el. Az élői rendszeressé váltak: minden kedden és csütörtökön „livefóliázott”. „Eleinte alig néztek, a dobozokból összerakott »kamukandallóm« már többekhez eljutott. A rekord a konyhapult fóliázása volt. Egyszer másfél óra után lemerült a mobilom, mielőtt kikapcsolt, megígértem: kis töltés után visszatérek. Húsz perc múlva ötszázan vártak” – mesélte. Futótűzként terjedt a híre; felfigyelt rá a sajtó, felismerték az utcán és a boltban is. A forgalmuk is megugrott, piacvezetőkké váltak. „Megmutattuk: ez nem csupán fólia, hanem elérhető felújítási technika, egyszerű lakásszépítő módszer, amely sikerélményt is ad” – mondta. Wolf Gábor személyes konzultációján megértették azt is, jelentős értéket képvisel az egyre nagyobb, rengeteg vevőalkotást tartalmazó Facebook-csoportjuk. „Nem én mondom, a vásárlóink mutatják meg: fóliázni jó” – mondta.

Attila automatizálta a webáruház működését, aztán – többedmagával –készített egy teljes vállalatirányítási rendszert, a Cloud ERP-t. „ACRM-rendszerünket látva Wolf Gábor megkérdezte, miért kell nekünk »rakéta«. Attila gondolkodás nélkül válaszolta: »az űrbe készülünk«. Pedig akkor még nagyon kicsik voltunk.” Ekkoriban történt, hogy Németországban – az akkor már új tulajdonossal működő fóliagyár vezetői – megkérdezték, mi a tervük a következő évre. Juci „remegő lábbal” az akkori forgalmuk több mint kétszeresét mondta. „Az egyikük lekezelően azt válaszolta: az ideitől is boldogok lesznek.Felbosszantott, és be is nyomott egy gombot: a háromszorosát csináltunk. Az is felpörget, ha azt mondják: nem lehet” – tette hozzá.

Kihívások és összeomlás

A vállalkozás első megtorpanását a járványidőszakban élték meg, majdnem be is kellett zárniuk. „Akkor éppen saját raktárunk volt, felszámoltuk, és visszamentünk a fulfillment céghez.” 2022-ben aztán egymást érték a nehézségek: feltörték a webáruházat, a vírus miatt a Google az első helyről a második oldal legaljára is sorolta. „Aztán véletlenül kiderült, hogy mi kapjuk itthon legdrágábban a fóliát. Sokkolt, nem értettem azt sem, miért nem lehettem nagykereskedő. Ez az akkor már mintegy kétmilliárdos forgalmunk mellett sokmilliós veszteséget jelentett, és az is érthetővé vált, miért nem sikerült viszonteladói-rendszert építeni. Három embert el kellett küldenem, az egyik kollégám összetörte a céges autót, és családi problémák is nehezítették az életünket” – sorolta.

Ekkor „jött” az RTL Klub üzleti showműsora. „Eleinte hallani sem akartam a cápákról. Tartok a pénzügyektől, szívvel-lélekkel működő PR-esnek, marketingesnek és vevőszolgálatosnak tartom magam. Aztán mégis bevállaltam” – idézte fel. A műsorba a Paneltuningnak nevezett ötletét vitte, amelyet aztán egyedül valósított meg, mert bár elismerték a teljesítményét, mivel „nem adta a gyerekét”, üzletet végül nem kötött, Attila pedig – az egyik mentor ösztönzésére – kiszállt a cégből. Juci 140 darab oktatócsomagot készített el, amelyek a panellakások helyiségeinek felújításához adtak komplett megoldást. „Kipurcantam, mert közben a céget is vezetnem kellett. Olyan feladatkörbe kényszerültem, amelyet nem ismertem, de nem is szerettem. Egy vállalkozás indításakor természetes, hogy sok kalapot kell viselni, de akkor Attilával osztoztunk a feladatokon. Mindketten csinálhattuk azt, amit tudunk és élvezünk is. Én vagyok a lélek és az arc, ő az agy és a háttér. Jin és jangként egészítjük ki egymást ma is” – tette hozzá.

Bár a Paneltuningot önálló márkaként képzelte el, nemcsak energiája, tervezés hiányában pénze sem maradt rá. „Az ingyenes minták elkészítésekor nem figyeltem a költségekre” – említette példaként. Noha akkor már látványosan romlottak a cég mutatói, sokáig homokba dugta a fejét. „Régóta jártunk egy vállalkozó barátunk, Biros Levente (az onlineMárkaboltok alapító-tulajdonosa és az onlinePénztárcát működtető Online Group Kft. társtulajdonosa – a szerk.) szemléletváltó közösségébe, az volt a fordulópont, amikor ő is megkérdezte: mit csinálok. Hazafelé nem szóltam Attilához, aztán beültem az autóba, és vezettem. Nagyon sírtam” – érzékeltette.

Más irány, automatizálva

Pár hónappal korábban Tenerifére utaztak, Mosolykáékhoz (Hozleiter Fanni kerekesszékes blogger, író) fóliázni. „Mielőtt kiköltöztek, megkerestek, hogy segítsünk gyorsan befejezni a siófoki házuk konyháját, hogy el tudják adni. Ráböktem egy fóliára, és mivel Fanninak nagyon tetszett, el is neveztük Mosolyka kedvencének. Belegondoltam, nem fogja tudni felragasztani, ezért mondtam a kolléganőmnek, menjünk oda, és csináljuk meg”. Ekkor sem jutott eszébe,megéri-e. „Soha. Talán ez baj” – jegyezte meg. „Amikor Fanni újra hívott, hogy kint is kellene fóliázni, szívesen vállaltuk, annál is inkább, mert a szigeten lakik egy barátnőm is. Egyik reggel súlyos pánikrohamra ébredtem, majdnem mentőt kellett hívni. A barátnőm illóolajos kezelésének köszönhetően mély nyugalom árasztott el. Bevillant: egyszerre indultunk, ők – kevesebb hajtással – úgy élnek, ahogy én mindig is szerettem volna. Ő is szívből működteti a vállalkozását, és közösségeket támogat. Az kavargott a fejemben, én ülök egyóriási katyvasz tetején, ők csapatban dolgoznak, rengeteg ember életére vannak hatással azokkal a termékekkel, amelyeket egyébként mi is évek óta használunk.Miután hazajöttünk, Attila bele is nézett az illóolajos webirodánkba, és megdöbbenve látta, hogy az alám regisztrált lány nagyobb megtérüléseket ért el,mint én a Fóliás Jucival. Megkérdezte, mit szólnék, ha azt a rendszert is automatizálná, és ki tudnánk hagyni mindazt, amit sokan nem szeretünk az MLM-rendszerekben. Azt éreztem, már készen állok a hálózatépítésre. Elindult a juciTERRA.”

A döntés és „hogyan tovább?”

Azt, hogy a Fóliás Jucit eladják, 2024 novemberében döntötték el. „Nyolc éve,amióta a fantasztikus mindenesünk, Sztankó Ági velünk van, mondogatom: olyanok vagyunk, mint a három muskétás, akiknek kellene egy D'Artagnan. Ám addig hiába jött volna, nem álltam rá készen” – vallotta be.

Azt gondolták, hamar meglesz az a piacukat ismerő üzletember, akire szívesen bízták volna a vállalkozásukat. Eltelt egy év, és kiderült, a megbízott ügyvéd nem is kereste meg a nagykereskedéseket, a konkurens cégeket. „Amikor felhívtam őket, egyikük azt is elmondta, akkor szívesen megvette volna.”

Bár a brand teljesen Jucira épült, az automatizált rendszerének köszönhetően a cég nélküle is működtethető. „Ha nem is tudatosan, de úgy építettük fel, hogy egy saját raktárral, webshoppal rendelkező vállalkozásnak csupán egyetlen alkalmazottra van hozzá szüksége.” De Juciék szívesen maradnának is. „Én vinném a PR-t, élőznék, építeném a közösséget, megmutatnám, hogyan lehet megszépíteni az otthonunkat – csinálnám, amit szeretek. Attila pedig tanácsadóként segítene a fejlesztésben” – tette hozzá.

„A cég, bár a számai még rosszul festenek, mert egy ideig nem is foglalkoztunk vele, most is értéket képvisel. Még mindig piacvezetők vagyunk, és ugyan az ázsiai webshopokban lehet fóliát kapni, azokhoz nem jár oktatás, de nem is olyan jó minőségűek” – tette hozzá. Ezt megtapasztalták, amikor saját gyártással is megpróbálkoztak. „Felkutattuk Kínát, padlóból, falpanelből találtunk jót, és végül csempematricából is. Háromkonténernyit hoztunk be. Egy jó üzleti stratéga nem tette volna. Rontja a cash flow-t, és biztosan hozzájárult,hogy ilyen helyzetbe kerültünk” – jegyezte meg. Ezt nehezíti az is, hogy a könyvelőiroda, amelyre az automatizálás miatt váltottak, elrontotta a 2024-es év beszámolóját. „Szeretnénk helyrehozni, de egyre több csontváz esik ki a szekrényből. Az anyagok visszaszerzése nehéz, az adóhivatal és a rendőrség is tehetetlen.” Attila „kicsit” visszatért a cégbe, hogy rendezze a sorokat, és a honlapot is fejleszti. Újraindították a kampányokat, Juci megint rendszeresen élőzik a már több mint 131 ezer tagot számláló Facebook-csoportjában. „A vásárlóink 29 témában több mint 200 oktatóvideóhoz férnek hozzá. Annyian látogatják a webáruházat, hogy úgy döntöttünk, más termékeket is forgalmazunk” – vázolta a jelenlegi helyzetet.

A döntés mentális hátterét érzékeltetve Juci úgy fogalmazott: „elengedtem az egómat. A mélypontok megtanították: a vállalkozás nem a gyerekem. Látom az értékét annak, amit felépítettünk, a tapasztalatokat pedig igyekszem továbbvinni. Olyan ez, mint egy válás: a vége lehet nehéz, de volt fantasztikus része is. Nem büntethetjük magunkat. Volt ilyen is; kerestük, mit rontottunk el, okoltuk, sőt csúnyán beszéltünk egymással is. A kezdeti célunkat elértük: biztos hátteret teremtettünk a gyerekeinknek, amikor kellett, mellettük lehettem, és 150 ezerszer segítettünk az embereknek. Steve Jobstól tanultam, hogy sokszor a pontok utólag összekötve nyernek értelmet; már tudom, fontos a pontos célmeghatározás. Talán kezdésnél a nyereséges vállalkozás építését kellett volna megjelölnünk, most az motivál, hogy boldogan töltsem a következő éveket. Ezért már azt csinálom, amiben jó vagyok.” Juci már az elkövetett hibákat is látja, ahogy azt is, több ponton kérhetett volna segítséget. „Lakás, autó helyett árut vettünk, nem jól gazdálkodtunk: a költségek emelkedését nem tudtuk jól ellensúlyozni. És nem adtuk el, amikor jól ment, ahogy egy üzletember tette volna. „Javíthatatlan optimistaként” azonban mindig azt keresi, mit tanulhat a nehézségekből. „Még nem tudom, hogyan tovább, de soha nem szabad feladni” – zárta gondolatait.

Fóliás Juci tippjei vállalkozóknak:

• Hallgass a szívedre – is –!
  
• Érts az üzlethez vagy keress szakembert!
  
• Teremts értéket!
• Adj megoldást és lehetőleg sikerélményt is a vevőidnek!
  
• Legyél – jó – hatással mások életére!
  
• Ne akarj birtokolni!
  
• Mindig a megoldást keresd!
  
• Nézd meg, miből mit tanulhatsz!
  
• Soha ne add fel!