Digitális detox és aktív pihenés cégvezető módra: Így kapcsolódnak ki vállalkozóink a szabadidejükben
A mai rohanó világban szinte lehetetlen időt szakítani saját magunkra. Pedig a mókuskerékből való kiszakadás, a tudatos pihenés – sőt, néha az édes semmittevés – nemcsak jól esik, hanem nélkülözhetetlen is. De miért olyan fontos megállni néha egy pillanatra, és hogyan tudjuk feltölteni a lemerült belső akkumulátorainkat? 4 ismert vállalkozót – Szabados Ágnest, a Libertine Könyvesbolt és Könyvkiadó ügyvezetőjét és az RTL Reggeli és Fókusz Plusz című műsorok egyik házigazdáját, Prohászka Andreát, a TUTTI vezetőjét, Sárospataki Albertet, a Billingo igazgatóját és Lakatos Istvánt, a Bravogroup Holding vezérigazgatóját kérdeztünk arról, hogyan engedik ki a gőzt a hétköznapok sűrűjében, és mit jelent számukra a feltöltődés – legyen szó a családi élet, a munka vagy éppen az önmaguk újra hangolása közötti egyensúlyról.

Amikor a klasszikus „semmittevés” nem működik
Azt gondolná az ember, hogy a vállalkozók is szeretnek csak úgy „lenni”, és az édes semmittevés talaján maradva, a szabadidejükben nem foglalkozni semmi különössel. Szabados Ági azonban nagyon nehezen tud elszakadni a munkától és a napi feladataitól. Elárulta, egyszerűen képtelen akár heti egy napot is a semmittevéssel eltölteni, mivel a munka és a szabadidő sokszor rettentően összefolyik számára. Hasonló a helyzet Sárospataki Alberttel, akinél a klasszikus értelemben vett semmittevés teljesen kudarcba fulladt. „Próbáltam, de tényleg. Leültem, hogy na most akkor nem csinálok semmit, csak pihenek, aztán tíz percen belül már listákat írtam a fejemben, agyaltam, új projektekben gondolkodtam. A passzív üres idő inkább lemerít, mintsem tölt. Szóval, ha valami nem az én világom, az az „ülök a kanapén és nézek ki a fejemből” – mondja Albert. Bár szeret nagyon pihenni, és a testi-lelki feltöltődést is fontosnak tartja, Prohászka Andrea sem az az otthonülős semmittevő típus, hiszen ahogy elmondta, számára teljesen lehetetlen offline üzemmódba kapcsolni. „Jó lenne mondani, hogy hazamegyek, leteszem a telefont és szabad ember vagyok, de nem. Családi vállalkozás lévén annyira összefolyik a céges élet és a család, hogy nem lehet csak úgy munka után nem foglalkozni semmivel” – mondja Andi. Hogy negyedik vállalkozónk, Lakatos István se maradjon ki a sorból, eláruljuk, ő sem az az egyhelyben maradó típus. Nála az élet gyakran fordítva működik, sokszor alig várja, hogy vége legyen a pihenésnek és a hétvégének, hogy kikapcsolódhasson a munkájával. István nagyon szeret dolgozni, élvezi a kihívásokat, amik szembe jönnek, és nem arra vágyik, hogy hétvégén leüljön végre és pihenjen, hanem arra, hogy újra elérkezzen a hétfő, amikor is kezdődnek az újabb kihívások. Úgy gondolja, hogy ez persze csak azoknak jön így össze, akik élvezik a munkájukat és szeretik azt, amit csinálnak. Nagyon találóan úgy fogalmazott, hogy „kevesebb kikapcsolódásra van szüksége, mert ahonnan ki kéne kapcsolódnia, az sem terheli meg”.
Aktív kikapcsolódás sport formájában
Talán nem árulunk el újat azzal, hogy kedvenc vállalkozóink a sportban találták meg önmagukat. István sokat gyalogol, amikor csak „megy előre a világban”, és folyamatosan cikáznak a gondolatai, emellett heti három alkalommal gyógytornázik, mivel a gerincét régebben megműtötték, és ha van rá lehetősége, az úszásban és a biciklizésben találja meg önmagát. Szeret síelni, és mivel már a térdeit is megműtötték, a regeneráció utáni kötelező biciklizés szintén ráragadt. „Hétvégén van olyan, hogy teljesen céltalanul csak nekilódulok, és órákig biciklizem. Középtávfutó voltam régebben, így jól tűröm a monotonitást, és bár szeretek társaságban lenni, üdítő módon a saját társaságomat is élvezem. Ilyenkor kiszellőztetem a fejem, nézelődök, csak magam vagyok” – mondja. Ha pedig valaki tud mesélni arról, hogy mennyire jó dolog néha a munkától távol egyedül lenni és úgy relaxálni, az Prohászka Andi, aki annak ellenére, hogy borzasztóan extrovertált embernek tartja magát, szeret egymagában kikapcsolódni. „Szeretek csendben töltődni, és egyedül lenni, amikor épp senki sem szól hozzám. Persze ilyenkor is csinálok valamit, de a lényeg, hogy csend legyen. Néha a családnak furcsa, hogy egymagamban jól elvagyok, de ha ez engem kikapcsol, mit tehetnék?” – nevet Andi, aki hozzátette, a mai világban a munka olyan mértékű szellemi terhelést mér az emberre, hogy szerinte mindezt csak fizikálisan lehet kiegyensúlyozni. Éppen ezért jár sűrűn futni. Sárospataki Albert pedig igazi pacsirta típus, akinél a napindítás már fél kikapcsolódás. Reggel például nagy figyelmet fordít egy rövid csendes meditációra, az olvasásra és a mozgásra – mindezt még munka előtt. Heti két alkalommal crossfitre jár, a többi nap pedig a kardió mozgásformákat részesíti előnyben, a futást, a biciklit, a saját testsúlyos edzést. Ez nemcsak fizikailag frissíti fel, hanem fejben is kikapcsolja, felépíti és erőt ad neki egész napra.
Azért persze ne higgyük, hogy vállalkozóink olyan kőkemény sportemberek, akik nem lelik örömüket az aktív edzéseken kívül semmi másban. Albert például szeret beülni egy jó reggelizőhelyre, vagy kávézóba. „Nekem ez nem csak az étkezésről vagy a kávéról szól, hanem hogy kizökkentsem magam a monotonitásból, inspiráltabb legyek, és növeljem a hatékonyságomat” – mondja.
Ági – elmondása szerint nem az a türelmes típus, ezért külön kihívás volt számára, amikor belevágott a teniszezésbe, ami koncentrációt, türelmet és figyelmet igényel, ráadásul rettentően kikapcsolja és iszonyúan élvezi. Alberthez hasonlóan szereti a funkcionális edzéseket, a súlyemelős köredzéses gyakorlatokat, a TRX-et. „Lényeg, hogy ezek kellően lefárasszanak, kiragadjanak a hétköznapokból és kikapcsolhassak általuk. A sport stresszkezelés szempontból is fontos” – meséli Ági.
És hogy mi lehet még igazi frusztráció-gyilkos? Hát a kertészkedés. Legalábbis Prohászka Andinak, akinek a főzésen kívül ez a hobbija. Rengeteget kertészkedik, ami talán indokolt is, hiszen egy nagy kertes házban él, 4 magaságyással, így alig várja, hogy munka után hazamenjen, és saját nevelésű cukkinijei, paradicsom palántái, paprikái, hagymái és egyéb zöldségei gondozásának szentelje a szabadidejét. „A növényekkel sokat kell foglalkozni, ez azonban engem rettenetesen kikapcsol, de elég az is, ha csak lemegyek a kertbe, és metszegetek kicsit. Ha pedig ebbe a gyerekeimet is be tudom vonni, az maga a tökély” -mondja Andi nagyon lelkesen.
Mi a helyzet az utazással és a nyaralásokkal?
Mint mindannyiunknak, úgy a vállalkozóknak is néha kijár egy kis pihenés, és természetesen Sárospataki Albert, Prohászka Andrea, Szabados Ágnes és Lakatos István is szokott nyaralni, amikor szabadságra megy és ideje engedi. Albert a síelés, a búvárkodás és a quadozás szerelmese a szabadidejében a nyaralásokon, és elárulta, mindig keresi az olyan sportokat utazásai során, amik kicsit extrémebbek, amik adnak egy kis adrenalint. „Régebben rengeteget enduróztam és krosszmotoroztam, ezeknek megvolt a szabadságérzete, amit imádtam és nagyon jól is ment, szinte motoron nőttem fel. A motorozás azóta háttérbe került, amióta gyerekeim vannak, de az az igény, hogy időnként kilépjek a komfortzónámból, továbbra is ott van bennem” – mondja.
Szabados Ági az elmúlt két évben számos európai nagyvárost bejárt, ahol könyvesboltokat látogatott, nevezetességeket nézett, de a fővárosban is imád a szabadidejében programokat szervezni a barátaival, ahol kicsit kikapcsol. Legutóbb például egy tematikus sétára mentek, ahol különböző kalandpályás feladatokat kellett megoldaniuk. Imádja a vízpartot, és ha eljut oda, igyekszik nem a telefonnal foglalkozni, hanem pihenni és kikapcsolódni.
István már más tészta: ha eljut valahová, nagyon hamar telítődik az élményekkel. Elmondása szerint a harmadik-negyedik napon már nem ad ugyanannyit számára a nyaralás, mert megkopik az újdonság varázsa, és az élmények is ismétlődni kezdenek – ilyenkor hajlamos ráunni az egészre. „Amikor annak idején elmentünk nyaralni, pár nap után már járt az agyam mindenféle dolgon. De mentségemre legyen szólva, kinek nem így van, főleg a mai világban, amikor a munka összefolyik a magánélettel, és amikor már mindenhol elérhetőnek kell lenned? Voltunk nemrég két hetet Japánban, de a második héten már alig vártam, hogy hazajöjjünk. Az első és a második szentély még izgalmas, de a hetedik már nem ugyanazt adja, nemde? Ha pedig már hatodszor mész be a japán étterembe, már nem hoz lázba, ha látod, hogyan tekerik a hagyományos sushit” – nevet István.
Könyvolvasás – aktív kikapcsolódás vagy terhelő agyi munka?
Na arról már, hogy mi a helyzet a könyvolvasással, megoszlott vállalkozóink véleménye. Abban talán mindannyian egyetértettek, hogy a napi szintű leterheltség és a munkával járó rengeteg olvasás után nem feltétlenül egy izgalmas regény lekapása a polcról az első, ami eszükbe jut, ha kikapcsolódásról van szó. Andit kevés ideig köti le valami, de ha elmegy nyaralni, szívesen töltődik egy jó könyv társaságában, ám a mindennapokban estére annyira elfárad az agya, hogy nem tud bevenni plusz információkat ilyen formában. Szabados Áginak az olvasás összefonódik hivatásával, ezért komoly erőfeszítést igényel részéről, hogy különválassza a szórakoztató olvasást, és azt, amikor épp ajánlót kell írnia egy könyvhöz vagy kéziratokat kell elolvasnia. Sárospataki Albert sem tud már este a könyvekkel foglalkozni, ezért néha ledarál egy-egy részt a kedvenc sorozatából, ha pedig mégis próbálkozik az olvasással, az első oldalak után frusztrálttá válik, és több kárt okoz magának, mint hasznot. Éppen ezért az olvasást kora reggelre időzíti, amikor azonban abszolút kikapcsolja – ez az egyik legjobb napindító gyakorlata. És István sem vélekedik másként erről. „Könyvet sajnos egyre kevesebbet olvasok, akkor is csak akkor, ha szabin vagyok. Napi 100-150 emailt kell elolvassak, ez bőven elég az agyamnak, hogy további könyvek olvasására már ne vágyjon” – mondja.
Ági számára kifejezetten üdítő a hangoskönyvek és egy-egy podcast meghallgatása, amire sokszor a vidéki útjai során van ideje, mikor is levezet a munkája miatt valahova. „Nagyon szeretem a podcasteket a szabadidőmben, azt hiszem át fogok állni a hangoskönyvekre is” – teszi hozzá Prohászka Andi is. És mi történik akkor, ha egy vállalkozó este 9-10-ig dolgozik, utána pedig már nincs sok ideje másra? Hát persze, hogy YouTube videókat és filmeket néz, főleg angolul, hogy az idegennyelvi beszédkészsége fejlődjön – ahogyan Lakatos István teszi. „Rengeteg jó szakmai videó és előadás van fent a neten, én ezekkel kapcsolódom ki este. Nagyon jó, hogy az algoritmusok ismerik már a szokásaimat, és mindig olyan tartalmat dobnak fel, amit szeretek” – mondja István, aki elárulta, napi 8 órát mindig igyekszik utána aludni, mert úgy véli, a teljes feltöltődés részben ebben rejlik. Az algoritmusokért Andi is sűrűn hálát ad a sorsnak, csak nem a YouTube-n, hanem a TikTokon, aminek az utóbbi időben a szabadideje egy kisebb részében a rabjává vált. „Sajnos néha sokat pörgetem a TikTokot, amire nem vagyok túl büszke, de este ennyire tudok figyelni. Amiért azonban nagyon jó, hogy lépést tudok tartani a gyerekeimmel, felveszem a fonalat a fiatalabb generációkkal. Taylor Swift zsenialitása például nagyon beszippantott. Tudod, mennyire tehetséges a csaj”? – kérdezi viccesen.
Akárhogy is nézzük, a vállalkozók élete is nagyon nehéz, és az, hogy kit mi képes kirángatni a hétköznapok mókuskerekéből, teljesen egyénfüggő. Mivel Istvánéktól már mind a három felnőtt gyerek kirepült, magára és munkájában a mentoráltjaira helyeződik a fókusz a digitális detox szempontjából. Igen, István ugyanis a mentorálást és az utánpótlás-nevelést nem munkaként, hanem igazi feltöltődésként éli meg – hiszen szabadidejének jelentős részét a mentoráltjai, huszonéves fiatal vállalkozók körében tölti.
Egyben azonban mind egyetértenek: az önmagunkra szánt idő kulcsfontosságú. „A munka és a magánélet nem zárja ki egymást. Lehetsz te jó anya és vállalkozó, attól még, hogy időt szánsz magadra. Kell az énidő, a kikapcsolódás, különben eltelik az életed, és mindig másoknak akarsz megfelelni. Ekkor az idődet nem másoktól veszed el, hanem magadnak adod, bármit is teszel magadért, lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben” – tanácsolja Prohászka Andi. Az énidő fontosságával Albert is abszolút egyetért. „Mostanában újra elővettem a DJ-zést, ami régen nagy szerelem volt. Ez nem háttérzene, hanem egyfajta flow-állapot. Nincs cél vele, és ez benne a legjobb. Kikapcsol, szórakoztat, és kicsit visszahoz valamit a régi énemből is. Akárhogy is kapcsolódsz ki, fontos. Ez az énidő nem önzőség, hanem karbantartás. Ha a családommal, a gyerekeimmel vagy a barátaimmal vagyok, ott minden más. Ott nem csendet kapok, hanem energiát, játékot, nevetést, kapcsolódást. Az ilyen pillanatok sokszor még jobban kizökkentenek a munkából, mint bármi más. Nem vagyok se „magányos farkas”, se „csak társasági lény”. Inkább úgy mondanám, megtanultam, mikor mire van szükségem. Ha túl sok az inger, kell a csend. Ha túl sok a csend, kell az élmény és az emberek. Ez így kerek” – zárja a beszélgetést Sárospataki Albert.