Gyerekként riasztót kért karácsonyra, ma már nemzetközi biztonságtechnikai céget vezet

Miközben más gyerekek távirányítós autóra vagy videojátékra vágytak, Doktorits Lászlót már nyolc-kilenc éves korában a riasztók világa érdekelte. Vonzotta minden, ami csipogott, világított, pittyegett vagy szirénázott. A kamerák akkoriban még többnyire fekete-fehérek voltak, a rendszerek pedig analóg technológiára épültek, ő mégis varázslatosnak találta őket. Az érdeklődésének személyes oka is volt. Gyerekként komoly családi problémákkal találkozott, ezért ösztönösen keresni kezdte azokat a megoldásokat, amelyek nagyobb biztonságot teremthetnek körülötte.  

Tizenkét-tizenhárom évesen kapta meg az első saját riasztóját. „Nekem az maga volt a Kánaán” - emlékszik vissza. Néhány évvel később már nemcsak otthon akarta tanulmányozni a rendszereket, hanem valódi tapasztalatot szeretett volna szerezni. Tizenöt évesen e-mailt írt egy riasztókkal foglalkozó cégnek. A levélben megírta, hogy már 8 évesen is riasztót kért karácsonyra, majd megkérdezte, lenne-e számára valamilyen gyakornoki munka. A műszaki igazgató két nappal később behívta, mert saját szemével akarta látni, valóban létezik-e ilyen gyerek. László ezt követően belevetette magát a munkába: tanult, figyelt, és egyre biztosabb lett abban, hogy megtalálta azt a területet, amellyel hosszú távon szeretne foglalkozni. 

A középiskola helyett dolgozni akart

Tizenhárom-tizennégy éves korában úgy érezte, túl sok időt tölt az iskolapadban ahhoz képest, amennyit a biztonságtechnikáról, a szakmáról a való életben megtanulhatna. Magántanuló lett, közben pedig egyre több gyakorlati tapasztalatot szerzett.  

Ha valami akadályt jelentett számára sikerhez vezető úton az a fiatalsága volt. Nem vették elég komolyan kezdetben és folyton azt hallotta, hogy túl fiatal, előbb tanulnia kellene, vagy egyetemre kellene mennie. Ahelyett azonban, hogy elfogadta volna mások véleményét, megpróbálta a teljesítményével bebizonyítani, hogy őt komolyan kell venni. Nem járt egyetemre, és ezt ma sem tekinti hátránynak. „A diploma az én szememben egy olyan útlevél, amivel nagyon sok ‘munka országába’ el lehet utazni és különböző felfedezéseket tenni, de önmagában nem egy beváltható amerikai banki csekk.” – mondja. 

2014-ben egy kis vidéki távfelügyeleti vállalkozásnál kezdett dolgozni és saját brand-et építeni. A cég akkoriban elsősorban riasztók, kamerák, beléptetőrendszerek telepítésével és szervizelésével foglalkozott. László fél év alatt több ügyfelet szerzett magának, mint amennyivel a vállalkozás korábban rendelkezett. A tulajdonos látva a céltudatosságát és a sikereit, átadta neki a céget. Ebből az épült fel az Objekt-Őr Vagyonvédelmi Kft.  

“A siker mögött baromi kemény munka, álmatlan éjszakák  és napi tíz-tizenkét óra van”

Harmincegy évesen ma egy közel 600 milliós vállalkozás élén áll. A cég több ezer objektum védelméről gondoskodik, nemzetközi projekteken dolgozik, és Magyarország mellett több környező országban, valamint az Egyesült Államok nyugati partvidékén is jelen van. A számok mögött azonban nem egy gyors sikertörténet áll. László nyolc-tíz éve szinte minden nap tíz-tizenkét órát dolgozik, gyakran hétvégén is. Bár ma már profi munkatársak veszik körül, a céget a kezdetektől önállóan építette fel. Családja elsősorban lelkileg támogatta, de az üzleti eredményeket és a szakmai tudást önerőből kellett megszereznie. Éppen ezért erősen kritikus azzal a közösségi médiában terjedő képpel szemben, amely szerint néhány hónap alatt bárkiből milliomos lehet, ha nagyon akarja. „A siker mögött baromi kemény munka, álmatlan éjszakák és napi tíz-tizenkét óra van” – mondja. Szerinte komoly eredményt kitartás és elköteleződés nélkül nem lehet elérni. A lelkesedés elindíthat valakit, de a nehéz időszakokban már a következetesség és a szakmai igényesség tartja életben a vállalkozást.

Egy tűzjelzésnél, vagy egy betörésnél akár emberi életek múlhatnak azon, hogy a rendszer megfelelően működik-e.

László szerint egy jó vállalkozás ott kezdődik, hogy meg kell ismerni a piacot, bele kell tanulni a szakmába, és meg kell érteni, mire van szüksége az ügyfeleknek. „Ha holnap palacsintázót akarnék nyitni, előtte akár nagyon kevés pénzért is elmennék dolgozni egy ilyen helyre. Megnézném, mi működik rosszul, mire lenne igény, mit lehetne jobban csinálni. Ezután otthon addig kísérleteznék a recepttel, amíg nem találnék ki valami valóban különlegeset. Csak ezután lépnék piacra.” – avat be a gondolkodásmódjába és ezt az elvet követte a biztonságtechnikai cégének felépítésében is. Kezdettől a minőséget, a precizitást és a megbízhatóságot helyezte előtérbe. Egy tűzjelzésnél, egy liftben rekedt ember segélykérésénél vagy egy betörésnél akár emberi életek és komoly értékek múlhatnak azon, hogy a rendszer megfelelően működik-e. A vállalat jelmondata ezért is szól így: minőségi vagyonvédelem igényeseknek. 

„A digitalizáció minden olyan előnyét ki kell használni,  amit az üzleti és szakmai életben csak lehet.”

Bár sokan a vagyonvédelemmel kapcsolatban még mindig egy falra szerelt riasztóra vagy egy kivonuló járőrautóra gondolnak, a háttérben ma már komoly digitális rendszerek működnek. A cég drónokat, videós távfelügyeleti rendszereket és mesterséges intelligenciára épülő analitikai szoftvereket is alkalmaz. A szigorúan titkosított adatcsatornákon keresztül a világ különböző pontjain működő rendszerek képesek egymással kommunikálni. Ezek a megoldások nemcsak betörés vagy tűz esetén jeleznek, hanem figyelmeztetést küldhetnek például vízömlésnél, egy hűtőrendszer meghibásodásakor, veszélyes hőmérséklet-változásnál vagy más műszaki problémánál is. A gyors jelzés pedig lehetővé teszi az azonnali beavatkozást. 

László húsz évvel ezelőtt még kockás füzetbe írta fel az adatokat, amit később az Excel-táblázatok váltottak fel, ma pedig már saját fejlesztésű CRM- és ERP-rendszert használnak, amely a vállalat ügyfélkapcsolati, szervezési és működési folyamatait támogatja. „A digitalizáció minden olyan előnyét ki kell használni, amit az üzleti és szakmai életben lehet. Lépést kell tartani a fejlődéssel, mert ahogy mondják: aki lemarad, az kimarad” – mondja László.

„Meg kellett tanulnom delegálni, különben már beleroppantam volna.”

A növekedés egyik legnehezebb része számára nem a technológia vagy az ügyfélszerzés volt, hanem a feladatok átadása. Ahogy a cég növekedett, be kellett látnia, hogy nem tarthat minden folyamatot saját kézben. „Meg kellett tanulnom delegálni, különben már beleroppantam volna.”- mondja és hozzáteszi, hogy sok kisvállalkozás ugyanebben a helyzetben akad el: egy idő után a vezető maga válik a cég fejlődésének legnagyobb akadályává. 

Ma nem csak a cég eredményeire büszke, de a kollégáira is. László úgy gondolja, egy kevésbé tapasztalt, de motivált, tanulni képes és a cég értékrendjéhez illeszkedő kolléga hosszú távon többet érhet, mint valaki, akinek papíron minden végzettsége megvan, de nem képes jól együttműködni vagy felelősséget vállalni.  

Fontos számára, hogy vezetőként ne csak irányítson, hanem példát is mutasson. Egyik nap akár szerelni is kimegy a csapattal, másnap pedig öltönyben ül tárgyalóasztalhoz. A főnök szót márcsak ezért sem szereti, a vezetőt annál inkább. 

Örömmel inspirál fiatalokat

László nemcsak a következő hónapra vagy évre tervez: öt-tíz évre előre gondolkodik. Előfordul, hogy éjszaka becsukja a szemét, de még mindig azt képzeli maga elé, hogyan fog kinézni a cég évekkel később, ki hol ül majd az irodában, milyen rendszerek működnek, és milyen irányba fejlődik tovább a vállalat. Ez a részletesség egyszerre erőssége és hátránya. Fiatalabb önmagának két, látszólag ellentétes tanácsot adna: az egyik, hogy legyen megfontoltabb: ne ugorjon bele minden lehetőségbe azonnal, hanem mérlegelje az előnyöket, a kockázatokat és az alternatívákat. A másik, hogy legyen bátrabb, mert sokáig nem hitt annyira magában, amennyire a képességei alapján hihetett volna.  

Bár örömmel inspirál fiatalokat, nem állítja, hogy mindenkinek vállalkozást kell alapítania. Szerinte a vállalkozói lét nem minden személyiségtípushoz illik. A vezetéshez szerinte szükség van egy belső szikrára, felelősségvállalásra, döntésképességre és arra, hogy az ember a nehéz helyzetekben se adja fel. Az utánpótlás miatt mégis aggódik. Úgy látja, sok fiatalnak éppen a kitartás és az elköteleződés okoz nehézséget. Ebben részben a lehetőségek szinte végtelen száma is szerepet játszik. „Sokkal könnyebb öt dologból választani, mint ötszázból. Ma annyira kinyílt a világ, hogy a fiatalok sokszor csak toporognak a választás helyett. A közösségi médiából meg az ömlik, hogy elég csak lazán belevágni valamibe, és két év múlva már milliomosként szürcsölhetik a koktélokat Balin” – mondja. A valóság azonban szerinte jóval kevésbé látványos, hosszú évek tanulásából, tévedéseiből, újrakezdéseiből és hétköznapi munkájából áll. Az ő története is arról szól, hogy hogyan vezet sikerhez az, ha egy gyerekkori érdeklődés szakmai tudással, kitartással, minőségigénnyel és hosszú távú gondolkodással találkozik. A riasztók egykor biztonságérzetet adtak Lászlónak, ma pedig az a munkája, hogy ezt a biztonságot mások számára is megteremtse.

5 TIPP az Objekt-Őr ügyvezetőjétől:

• Előbb tanuld meg alaposan szakmát! “Nem nyitnék pékséget addig, ameddig nem tudok saját kézzel kenyeret sütni”- vallja László 
• Ne higgy a gyors siker ígéretének!  A tartós eredmények mögött hosszú évek következetes munkája és tanulás áll. 
• A minőség hosszú távon megtérül!  Különösen egy felelősségteljes területen a precizitás és a megbízhatóság épít bizalmat. 
• Tanulj meg feladatokat átadni! Egy ponton túl a vállalkozás csak akkor tud tovább növekedni, ha nem minden feladat és döntés a vezetőnél fut össze. 
• Használd a technológiát, mert aki kimarad, az lemarad! Érdemes folyamatosan keresni azokat a digitális megoldásokat, amelyek hatékonyabbá és versenyképesebbé teszik a vállalkozásodat