Visszaadni kötelesség – Jótékonyság vállalkozói szemmel

Tomán Szabina a jótékonykodásában is tudatos; igyekszik jól segíteni.  Úgy választja ki, milyen célra ad pénzt, jelenlétet, hogy az illeszkedjen az aktuális életszakaszához. „A saját tapasztalatomból merítek: arra figyelek, ami megérint. Általában a gyermekek és a nők élveznek prioritást. Ebben az évben olyan gyerekekre gondolunk, akik nem tölthetik a családjukkal a karácsonyt, illetve anyaotthonban lévő édesanyákat támogatunk a cégemmel. A szűk baráti és családi körben mindig egy tematikához csatlakozunk: volt, hogy éttermi felhíváshoz vagy nagyobb alapítványokhoz” – árulta el. Azért, hogy a támogatás valóban hasznos legyen, hosszútávú együttműködéseket igyekszik kialakítani. „Az ugyanis nagyobb és célzott segítséget jelent, az ad hoc adományozást egy professzionális alapítvány nehezen tudja kezelni. Voltam már az UNICEF bajnoka, és idén is mellettük tettem le a voksomat” – tette hozzá. A vakok és gyengénlátókra is évek óta „figyel”. „Jó látni, hogyan tudnak építkezni a segítségünkből. Minden évben házibulit rendezünk a barátainknak Dörgicsén, a tavalyin gyűjtést is szerveztünk. Meg akartuk mutatni, milyen rettentő sok idő, energia és persze pénz szükséges ahhoz, hogy a vakvezető kutyusok »munkába állhassanak«, vagyis segíthessék a gazdáikat abban, hogy normális életet élhessenek. Boldogság volt hallani, hogy az intézet igazgatója elmondta, hány emberéletet tud megváltoztatni az összegyűlt összeg. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, így abban is biztosak lehetünk: jó helyre került a pénz.” Nem klasszikus adományozás Szabina éves mentorprogramja, amelyre a cége erőforrásaiból is áldoz, azt tapasztalja ugyanis, hogy óriási támogatást jelent a női vállalkozóknak. Mint elárulta: kezdő vállalkozóknak azt szokta tanácsolni, a gazdasági tevékenységük megszilárdítása után keressék meg azt az ügyet, amelyhez örömmel tudnak kapcsolódni. 

Kihangosítva

Bár Szabina úgy véli, adni, jó ügyeket támogatni kötelesség, nem magát az adományozást tartja fontosnak, hanem azt, hogy gondoljunk másokra. „Ez nem feltétlenül kell, hogy anyagi segítségben öltsön testet. Nem cél, hogy rosszul érezze magát az, akinek nincs lehetősége adományozni, viszont jó lenne, ha mindenki megkeresné, milyen ügy áll közel hozzá, és mit tud azért tenni. Véradással, már nem használt, de mások számára értékes tárgyak elajándékozásával, meseolvasással, kórházban fekvő betegek vagy idősek látogatásával, de akár menhelyi kutyák sétáltatásával is segíthetünk” – adott ötleteket az üzletasszony. Adni lehet „csendben” is, ám Szabina azért „hangosítja ki”, hogy tudatosítsa: rengeteg módon lehet. „Egy gondolat vagy a jelenlét is támogathat. Ehhez azonban azt is tudni kell, kiknek mire van szüksége” – tette hozzá. Elárulta, sok megkeresést kap, ám sokszor azt sem lehet ellenőrizni, valódi profilokról érkeznek-e. Ez is oka, hogy nagyobb kezdeményezéseket, professzionális alapítványokat, szakembereket támogat. „Az ő kezükbe teszem mindazt, amit adni tudok: anyagi, tárgyi segítséget, a személyes jelenlétemet, az időmet, a közösségépítés és a híradás lehetőségét is. Igyekszem megmutatni, miért és hogyan dolgoznak, miben segítenek. Az olyan embereknek, akiket többen is követnek, muszáj ezt megtenniük. Ha ennek hatására csak egy ember is belegondol, hogy miben tudna segíteni, már megérte” – fogalmazott az üzletasszony, akinek társadalmi szerepvállalását 2023-ban a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége díjazta is. 

Apró nagyságok

Szabados Ági több mint tíz éve az Ökumenikus Segélyszervezet önkéntese. „Velük nemcsak karácsonykor, év közben is »akciózom«. A tanév elején például iskolatáskákat töltünk meg, és el is visszük a rászoruló családoknak gyűjtött adományokat. Amikor egy nagyjából 30 négyzetméteren élő család fagyos otthonába szállítottunk tűzifát és kisebb ajándékokat, összeszorult a szívem, hogy a három kisgyerekek mennyire örült a játékoknak” – idézte fel. Megrendülve veszi tudomásul azt is, hogy a karácsonyi ételosztáson évről évre egyre több a rászoruló. „A csepeli hatalmas sátor előtt már nem is csak hajléktalan emberek, kisnyugdíjasok, hanem látszólag jól szituált, kisgyerekes családok is toporognak. Döbbenetes, milyen sokaknak jelent segítséget egy adag paprikás krumpli vagy gulyásleves” – jegyezte meg.

Elárulta, nemcsak cégvezetőként, magánemberként is rengeteg kérést kap. „A beteg gyerekek kezelésére indított gyűjtéseket mindig, legalább megosztással és kisebb összeg utalásával segítem, de alapvetően az Ökumenikus Segélyszervezetre bízom a támogatottak kiválasztását, mert transzparens a működésük, így biztos lehetek benne: jóra fordítják az adományokat.”

Kötelesség

Ági szerint is muszáj adni. „Remélem, minden jóérzésű ember megteszi. Különösen, ha maga is nélkülözött vagy látott nehéz sorsokat. Vasutas szülők gyerekeként a két testvéremmel én sem luxusban nőttem fel. Ez sokszor jelentett nehézséget az iskolában, hiszen a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni. Most, hogy karriert építettem, már nem kell nélkülöznöm, kötelességemnek érzem, hogy segítsek, hiszen sokaknak ételre sem telik” – emelte ki. Mint mondta, fontos lenne, hogy mindenkiben megfogalmazódjon a segítés gondolata, már csak azért is, mert szerinte sem csak pénzzel lehet jót tenni. „Meg lehet találni a módját, hogyan támogathatunk másokat. Akár az időnkkel. Nekem éppen abból van a legkevesebb, de nagyon szeretném, ha el tudnék jutni kórházba vagy idősotthonba felolvasni. És régóta tervezem, hogy a Habitat for Humanity nevű szervezettel elmegyek lakásokat, házakat felújítani. Bőven van lehetőség pénzt, időt, figyelmet, jelenlétet adni” – jegyezte meg.

Ismert emberként Szabados Ági is fontosnak tartja, hogy nyilvános kampányokban is részt vegyen. „Ha van olyan felületem, amelyen fel tudom erre hívni a figyelmet, az egyrészt felelősség, másrészt kötelesség is” – hangsúlyozta. Úgy véli, küldetésével: az olvasás népszerűsítésével is sokak életén segít. Nem mindig veri nagydobra, de van, hogy iskoláknak ad könyveket. „Volt, hogy egy idősotthon lakóinak annyi könyvet gyűjtöttünk, hogy alig bírtam elvinni. Rájöttem, nem az a megfelelő formátuma a támogatásnak. Sajnos, manapság az is igaz: nem elsősorban könyvre van szükség. A nehéz helyzetbe került anyák és családok számára az is luxusnak számít, pedig egy-egy történet menedéket, reményt és kapaszkodót is adhat a gyerekeknek” – tette hozzá. Ezért idén a Libertine Fesztivál keretében gyerekkönyvgyűjtést szervez; a vendégek adományait is az Ökumenikus Segélyszervezet juttatja megfelelő helyre.

Nem kampány, életforma

Sárospataki Albert társadalmi felelősségvállalása sincs ünnephez kötve. „Bár a karácsony közelebb hozza az embereket, »megnyitja« a szíveket, segíteni egész évben kell. A törődés és az adás nem szezonális kampány, hanem életforma” – emelte ki. Elárulta, karácsony napjain „nem csinál semmit”. Lelassul, a családjára figyel. „Ilyenkor szeretném visszahozni mindazt, amit év közben gyakran elsodor az élet. Nincs meeting, telefon,  csak beszélgetések, közös filmnézések és családi játékok. Ezeken a napokon a jelenlét a legnagyobb ajándék, ekkor nem akarok kifelé adni, azt megteszem év közben számos alkalommal” – fogalmazott. Az adományozás számára kapcsolat- és értékalapú. Olyan ügyekhez csatlakozik, amelyek hátterében személyes kapcsolat, hitelesség és hosszútávú elköteleződés áll. Nem számolja, hány kampányban vesz részt, azt viszont fontosnak tartja, értse kinek segít, hol és hogyan van jelen. „Nem lehet minden ügyért tenni, mindenkinek meg kell találnia azt a néhányat, amelyhez valóban tud kapcsolódni” – jegyezte meg. Évek óta több alapítvánnyal dolgozik együtt, a legszorosabban az Amigos a Gyermekekért és a KórházSuli alapítvánnyal, valamint a Bátor Küldetése projekttel. „Ezekben ismerek embereket, gyerekeket, történeteket, és pontosan látom, hogyan hasznosul a támogatás. Nemcsak pénzt, hanem figyelmet és jelenlétet is adok: rendszeresen egyeztetünk, segítek stratégiai irányokban, kommunikációban, finanszírozási modellekben is. Sokszor együtt találjuk ki a megoldásokat, amelyekből aztán mások is inspirálódhatnak” – árulta el.

Magánemberként olyan ügyeket karol fel, amelyek érzelmileg közel állnak hozzá: a gyerekek gyógyulásához, tanulásához kapcsolódó területek mellett ilyen a mentális erő megtartása is. Vállalkozóként pedig úgy építi a cégeit, hogy a társadalmi felelősségvállalás a működésük szerves része legyen. Rendszeresen szerveznek önkéntes vagy jótékonysági eseményeket, és a kollégák is javasolhatnak ügyeket, amelyeket közösen támogatnak. Ezek a programok, mint elárulta, a csapatnak is sokat adnak: megtapasztalják, milyen, amikor a saját munkájukon túl is van hatásuk. „Minden sikeres ember és vállalkozás a társadalom energiáiból építkezik. Az ügyfelek, a közösség, a környezet teremti meg azt a hátteret, amellyel eredményeket ér el, kötelessége abból vissza is adni” – mondta Albert. Szerinte ez nem PR és kötelező kör, hanem hit. „Ha mindenki kicsit vállal; csak egy embert, ügyet vagy gyereket támogat, sokkal emberibb, élhetőbb és reménytelibb világban élhetünk” – tette hozzá.

Jó helyen

Albert felidézte, rengeteg felemelő pillanatot élt meg az elmúlt években, de egy különösen emlékezetes számára. „A daganatos gyerekek sugárkezelését kalanddá változtató Bátor Küldetése projekt egyik célja, hogy a terápiás helyiségeket rideg, félelmetes terekből olyan, mesebeli helyekké varázsolja, amelyben a gyerekek biztonságban érzik magukat. Amikor Dr. Fröhlich Georginával, az Országos Onkológiai Intézet fizikusával egyik éjjel fáradtan, de lelkesedéssel telve befejeztük a fényfestés 2.0-t, úgy éreztük magunkat, mint a karácsonyi ajándékcsomagolásnál: tudtuk, másnap nagy lesz az öröm. Reggel, amikor az első kis beteg, egy ötéves kisfiú belépett a terembe, Georgina ezt írta nekem: »Csukott szemmel vitték be, hogy megnézze a nagy meglepit. Amint meglátta, odarohant, átölelte a modulátorszekrényt, amin Bátor van, és aztán kérte, hogy hadd nézegesse még a kezelés előtt. Eszméletlenül tetszett neki! Köszönöm, hogy megvalósítottátok az álmomat!« Ahogy elolvastam, minden fáradozás értelmet nyert. Az ilyen pillanatokban érzem, jó helyen vagyok” – fogalmazott Sárospataki Albert, hozzátéve: „ez a CSR. Nem stratégia és nem is egy naptárbejegyzés, hanem szív. Emberi kapcsolat, amelytől minden résztvevő kicsit gazdagabb lesz”.

Tippek adományozáshoz:

1. Keress olyan ügyet, szervezetet, amelyhez kapcsolódni tudsz!
2. Tudd meg, mire van szükségük, hogy jól segíthess!
3. Adj akár keveset, de rendszeresen!
4. Kövesd az adományod, bizonyosodj meg arról, hogy jól hasznosul!
5. Pénzen kívül segíthetsz használati tárgyakkal, de akár idővel, jelenléttel és figyelemmel is!