Kidobásra ítélt élelmiszerek újrahasznosításából épített fenntartható vállalkozást a Secontaste 

Fotó: Kónya András István

A problémákra is lehetőségekként tekint Dalmadi Júlia, amióta Olaszországban elvégzett egy élelmiszer-innovációs mesterképzést. „Rendhagyó volt, és alapjaiban határozta meg a hozzáállásomat, mindenhez. A gasztronómia mindig is az életem része volt, és már egész korán ​​vállalkozó akartam lenni. Érettségi idején úgy gondoltam, lesz majd egy éttermem” – idézte fel. A Budapesti Gazdasági Főiskola vendéglátás szaka jó alapnak bizonyult a megoldásorientált és emberközpontú gondolkodásmód elsajátítására, majd egy holland egyetemen hotelmenedzsmentet is tanult. „Az olasz mesterképzés a »design thinking« alapjaira épült, és része volt az hatvannapos tanulmányút, amelyen élelmiszeripari cégek szponzorálásával innovatív és felforgató megoldásokat kereshettünk a világban. Láthattuk, hogyan tekintenek például az élelmiszerpazarlás problémájára, és azt is, milyen megoldásaik vannak rá. Igazi »bőség zavara« volt” –  fogalmazott. Miután visszatért Berlinbe, ahol 2012 óta élt, azt gondolta, egy élelmiszeripari technológiákkal foglalkozó startupnál fog dolgozni. Végül annál az intézetnél kapott munkát, ahol az oktatói programot végezte. „Hasonló nemzetközi projektek szervezésében vehettem részt” – tette hozzá. Inspirációkkal és a – főleg nemzetközi – kapcsolatrendszerével a tarsolyában, a Covid idején úgy döntött: Magyarországra költözik. „Azt gondoltam, arra, amit külföldön megtanultam, itthon is szükség van, és motivált, hogy első legyek valamiben. A vállalkozáshoz az utolsó lökést egy ​​komáromi épület adta. Amikor megtaláltam, letisztult: az upcycling, vagyis a körforgásos megoldás lesz az irány. A több mint húsz éve elpazarolt erőforrásként üresen álló épületbe egy élelmiszer-innovációs központot vizionáltam, ahol mindenféle feleslegből, melléktermékből fejlesztünk termékeket. Ez már nem fog megvalósulni, mert lakóparkot építettek a helyére, de arra jó volt, hogy elinduljak, és tudom, találok majd olyan helyiséget, ahol azt is meg tudom valósítani. Egyelőre azonban máson van a fókusz” – jegyezte meg.

Példamutatásból saját márka

Hazaköltözése után Ételmentő néven kezdte építeni a vállalkozását. A célja mindig is az volt, hogy olyan ökoszisztémát hozzon létre, amellyel segít az élelmiszeripari résztvevőknek; a termeléstől a kereskedelmen át a fogyasztóig, hogy minél kevesebb legyen a pazarlás. „Meg akartam mutatni: lehet valaminek a melléktermékéből olyan hozzáadott értékű élelmiszert készíteni, amelyre a fogyasztónak igénye is van” – mondta. Tudatosan olyan melléktermékkel kezdett foglalkozni, amellyel már volt tapasztalata: a mesterképzés alatt a sörtörköllyel kísérletezett. „A lezárások idején a szüleimnél, a régi gyerekszobámban hívogattam a kraftsörös gyártásvezetőket: mit csinálnak vele, hajlandók-e odaadni. Nyitottak voltak, így az lett a következő kérdés, hogyan fogok gyártani”. Az első száz kiló granolát egy csomagolásmentes bolt termelői konyháján készítette el. A laborvizsgálatokat pedig egy pályázatnak köszönhetően a Győri Egyetemmel ​​​​végezte. Közben bérgyártót keresve talált egy céget, amelynek volt vákuumszárítója, ami az energiatakarékosság szempontjából volt fontos. 

Miért Magyarországon?

Felmerülhet a kérdés, miért nem Németországban kezdte el. „Arra gondoltam, ha valamit elsőként csinálok, másként alakul a verseny is. Igazam lett. A Covid idején egyre fontosabbá váló egészségtudatosság és a szakértelmem miatt sok lehetőséget  kaptam, hogy elmondjam, mit is szeretnék. Fogyasztói szempontból azóta sem a magyar a legnyitottabb piac, de teszek a változásáért; fontosnak tartom az edukációt, nem is csak a fogyasztóit, az iparágit is. Az, hogy az idei ​​Trade Magazin éves innovációs versenyén kitüntetett 32 termékből 3 upcycled ​​volt, nem rossz arány. Az pedig nagy büszkeség, hogy ebből egyhez közvetlen közünk is van, kettőre pedig hatással voltunk. Vállalkozói szempontból is kétségtelenül okosabb lett volna Németországban csinálni, de egyáltalán nem bántam meg, hogy Magyarországon kezdtem el. A partnereink többsége nem hazai és a bevételünk nagy része sem innen érkezik, ​​de van remény, hogy a befektetett munka itthon is beérik: nemrég megkeresett valaki, aki két éve hallotta egy előadásomat, hogy most elkezdene foglalkozni a melléktermékük felhasználásával” – árulta el.  

A „más” versenyről Júlia elmondta: itthon a kereskedelmi láncok ugyanazon büdzsérészére „lő”, mint az ellátási lánc másik részén ételt mentő Munch. „Direktben nem vagyunk egymás konkurenciái, ám a megcélzott felhasználó ugyanonnan finanszíroz minket is. Külföldön pedig azok a versenytársaink, akik upcycling megoldást adnak egy gyártónak vagy eszközt kínálnak a lábnyomcsökkentésre a körforgásos termékek értékesítésében közreműködő kereskedelmi láncoknak, illetve a tanácsadócégeknek.”

Majdnem vége helyett kategóriaépítés

A nehézségek, ahogy a legtöbb céget, Júlia vállalkozását sem kerülték el. „Volt, hogy azt gondoltam, nem termékfejlesztéssel kellett volna kezdeni, de így, a kihívásait megélve sokkal közelebb tudtam kerülni a gyártókhoz” – mondta. 2023-ban, mivel fogytán volt a „muníció”, majdnem abba is kellett hagynia. „Év végéig adtam magamnak határidőt. Akkor »érkezett« két befektető, akik arra is megkértek: egyszerre egy dologra fókuszáljak” – jegyezte meg. ​​A brandváltás után csak a termékre koncentrált, de hamar elkezdtek együttműködni a Kifli anyacégével. „Onnantól fel is pörögtek az események: a Rohlik Csoport örömmel vállalta az úttörő szerepkört: Európában elsőként a cseh piacon építettünk ki dedikált upcycling kategóriát. A növekedésünket onnantól már ez diktálta, és validálta is az üzleti modellt. A fő célcsoportunkká a kereskedők váltak: Olyan keretrendszert biztosítunk számukra, amellyel fenntartható, a versenytársaktól jól megkülönböztethető portfóliót tudnak felépíteni, miközben mérhető a lábnyomcsökkentésük és anyagilag is értelmezhető a befektetésük” – mondta. 

Rendszerben: polcokon a helyük

Az első termékek receptúráját a bérgyártókkal közösen fejlesztették, hiszen a technológiáikhoz is kellett illeszteni. Ma már Júlia javaslatai alapján is készülnek termékek, ​​például a cseh piacra egy magas proteintartalmú jégkrém. „A kereskedelmi lánc raktáraiban lévő felesleget átnézve tudtunk javasolni fejlesztési lehetőségeket. Így lett az egyik gyártónak el már nem adható uborka felhasználásával kombuchája. Egy magyar márka, a Majomkenyér három upcycled kekszének alapanyag-beszerzésénél és előállításánál is jelen voltunk, és mi lettünk a disztribútoraik is” – tette hozzá.  

Azoknak az upcycling cégeknek, amelyek alapanyagot próbálnak értékesíteni – egy melléktermékre fókuszálva vagy azokat egyféle technológiával feldolgozva – Júlia segít gyártópartnert ​​​​találni. „Párizsban szerveztünk is egy matchmaking rendezvényt, ahol 15 alapanyag-beszállítót kapcsoltunk össze gyártókkal és kiskereskedőkkel.” Az élelmiszeriparban különösen fontos gazdasági versenyképesség növelését egy-egy upcycling alapanyag használatával szerinte nem lehet elérni, rendszerben érdemes gondolkodni. „Az, hogy mi ezt megalkottuk, és több alapanyagon és többfajta terméken keresztül be is mutatjuk, sikeresebbé tudja tenni a skálázhatóságát is” – mondta. Vállalkozásának hozzáadott értéke is az, hogy az upcycled alapanyagokat, receptúrákat, beszállítókat és piaci trendeket tartalmazó, folyamatosan növekvő adatbázisával úgy tudja a termékeket a kereskedőkhöz juttatni, hogy azok nem azért kerülnek fel a polcokra, mert újrahasznosítottak; ​​amúgy is ott a helyük. Nemrég a Nyitva! Fesztiválon csináltak egy pop-up boltot, és örömmel tapasztalták, hogy az emberek szívesen kóstolnak. „Ha egy termék ízlik, meg is veszik, függetlenül attól, hogy upcycled vagy nem. A mi rendszerünk megmutatja, miért jobbak vagy miben mások ezek a termékek” – hangsúlyozta 

Növekedés, tervek és a következő lépések

Az elmúlt öt év üzleti tervein sokat módosított. „A cég alapításakor részt vettem több inkubációs programban, végigmentem rengeteg folyamaton, de sok kreatív, nem éppen Excel-kompatibilis megoldásra is szükség volt, hiszen egyedi a rendszer. Mostanra már van elég igazolása a koncepciónak a termék és a szolgáltatás szempontjából is” – tette hozzá. A bevételek nagy része ​​a beszállítói programból, a kategóriaépítésből és a termékeladásból származik, de „alakul” a disztribúció is: már öt márkát forgalmaznak exportra, és „értelmezhető” bevételt ad az oktatás is. „2023 óta növekszünk, sikerült elérni a pénzügyi fenntarthatóságunkat is. A következő lépés egy »hagyományos«, vagyis nem e-commerce ​​​​​​kereskedelmi lánccal való szerződéskötés lesz, illetve szeretnénk további ​​gyártói együttműködéseket is kialakítani” – tette hozzá. Bár sok ötlete van, Júlia abban biztos, hogy az upcycled irány megmarad. „A határtalan képzelőerőmmel folyton azon gondolkodom, mit és hogyan lehet létrehozni vagy módosítani, a fő cél, hogy elérhetőbbé tegyük a körforgásos megoldást. Hiszem, hogy minél láthatóbbá tesszük a kategóriát, annál többen és több újrahasznosított terméket gyártanak és ​​vásárolnak” – jegyezte meg.  

Offline kapcsolódások, automatizálható folyamatok

A közösségi oldalakon ugyan jelen van a cég, Júlia úgy véli, nem használja ki a benne rejlő lehetőségeket. „Nagyon kevés energiát fordítottunk digitális marketingre, mert bár voltak hirdetési próbálkozásaink, nem sikerültek jól. Offline építünk közösséget: bevontuk a fogyasztókat a termékfejlesztésekbe, és az elmúlt két évben volt két közösségi finanszírozású (crowdfunding) kampányunk is. Az embereknek igénye van arra, hogy személyesen is tudjanak kapcsolódni, kóstolható termékek esetén ez különösen fontos. Ezért a pop-up boltot valószínűleg piacokon is fogjuk működtetni. Az AI használatában sem járunk annyira élen, mint szeretnénk, de rajta van a feladatlistánkon, hogy a segítségével optimalizáljuk a folyamatainkat. Szeretnék kilépni a tanácsadói szerepkörből, hiszen már együtt is dolgozunk a kereskedelmi csapatokkal, segítjük a listázást, a termékfejlesztést és a kommunikációt is” – mondta. Ezek ugyan mindig testre szabottak, vannak olyan részei, amelyek Júlia szerint automatizálhatók. „El is kezdtük az adatokat olyan struktúrába rendezni, amely lehetővé teszi, hogy ne manuálisan kelljen használni az adatbázist. Folytatnánk a matchmaking szolgáltatást, és gyorsítanánk a gyártók ökoszisztémába való beléptetését is. ​​​​Ha bizonyos folyamatokat sikerül automatizálni, minden iparági résztvevő egyszerűen tud majd csatlakozni” – jegyezte meg. Most az adatbázis fejlesztésén van a fókusz. A validálása után az adatokat úgy strukturálják, hogy segítsék a termékfejlesztést, a piacra lépést és a logisztikát. „Hamarosan elkészül a prototípusa, amelyet a jelenlegi folyamatainkon tesztelünk, és jövőre – újabb mérföldkőként: tőkebevonással – fejlesztünk is” – tette hozzá. Növekedni más iparágak felé nyitással is szeretne. „Sok élelmiszeripari melléktermék lehet ugyanis a kozmetika- vagy a gyógyszeripar jól felhasználható alapanyaga. Ha a platformunk struktúrája olyan lesz, amilyennek szeretném, ezekre is ki tudjuk terjeszteni” – tette hozzá.  

Ösztönösen, de már megalapozottabban, csapatban is

„Az első néhány évben ösztönösen vezettem a céget, mivel már sok adat áll rendelkezésre, rendszerben is gondolkodom” – mondta. Arra példaként, hogy még többször vezérlik az ötletei, szintén a pop-up üzletet említette. „Jó ötlet volt, a megvalósítása is sikerült, de azt, hogy multifunkciós térként legyen ott mozi is, gazdasági szempontok alapján is jobban ​​át kellett volna gondolni.” Bevallása szerint sokat tanult a vállalkozói attitűdjéről is. Bár egyedül kezdte, mindig csatlakoztak hozzá olyanok, akikkel együtt tudott működni. Most „strukturáltan” épít csapatot. „Az, hogy mindent meg tudok csinálni, a stratégia megalkotásától az operatív feladatok elvégzéséig, hasznos, de a növekedés gátja is lehet, ezért meg kell tanulnom feladatokat delegálni. Már tudom, hogy a megfelelő csapattagok kiválasztásánál természetesen fontos, hogy látom-e valakiben a potenciált, de az is számít, ő látja-e magát a rendszeremben. Már elfogadom, hogy vannak bizonyos adottságai a cégnek, nekem és a másik félnek is” – tette hozzá.  

Minden melléktermék alapanyag lesz!

Sikere kulcsának Júlia a kitartást és az együttműködést tartja. „Az upcycling több résztvevős folyamat, ezért a fejlődés alapja is az, hogyan tudunk kapcsolatot építeni más iparági szereplőkkel. Ehhez persze szükség van az ő nyitottságukra és rugalmasságukra is, hogy a megszokott struktúráik mellett hajlandók legyenek újakat is kialakítani” – mondta. Vállalkozásának erejét abban látja, hogy olyan megoldást tudott kialakítani, amely, mint fogalmazott: a fenntarthatóságnak nem csupán a zászlaját lengeti, és vannak gazdaságilag is eredményes részei. „Nagyon élvezem a mások kidobásra ítélt alapanyagaiból hozzáadott értékű, tápláló élelmiszer létrehozásának kreatív folyamatát. Büszke vagyok arra, hogy öt év alatt öt országban kezdtünk üzleti tevékenységbe. És arra is, hogy az innovációs díjátadón a Majomkenyér tulajdonosa azt mondta, nélkülünk nem is lenne upcycled kategória. ​​​​Azt vizionálom, hogy hosszú távon ez nem is külön kategória lesz; hiszen minden feldolgozott élelmiszer lehetne upcycled. Ezt látom magam előtt, ezért valószínűleg addig fogom csinálni, amíg valamilyen formában így is lesz. Ehhez az kell, hogy alapanyagokként tekintsünk a melléktermékekre. Minden előadásomon elmondom, fontos, hogy vásárlóként legyünk kíváncsiak, ne féljünk újdonságokat vagy ismeretlen termékeket is leemelni a polcról, mert ezzel esélyt adunk azoknak a cégeknek, amelyek fejlesztenek” – tette hozzá. 

Dalmadi Júlia tippjei vállalkozóknak:

• Kóstolj meg minél többféle upcycled terméket, ha ízlik, illeszd be az étrendedbe! 
• Higgy abban, amit csinálsz, és abban is, hogy az jobbá is teszi a világot! 
• Gondolkodj rendszerben, ne csak egyetlen termékben! 
• Építs kapcsolatokat más iparági szereplőkkel, az upcycling csapatmunka! 
• Építs csapatot! Tudd, milyen körülményeket, rendszert tudsz biztosítani, ismerd önmagad, a vezetői énedet, és keress ehhez kompatibilis embereket! 
• Folyamatosan fejleszd a vállalkozói hozzáállásodat!  
• Ne félj kísérletezni, a kudarcok is közelebb visznek a megoldáshoz! 
• Legyél kitartó!