„Olyan, mint régen” – Egy harapással indult a Kockás túrórúd története
Egy csalódott harapás után döntött úgy Pemmer István, hogy feltámasztja a régi idők túrórudiját. A nehezített indulás és a válságok ellenére sem adta fel: a minőségből nem engedve halad lépésről lépésre. A saját üzemben gyártott Kockás túrórúd mára olyan országosan ismert, díjnyertes márkává vált, amelyet a vásárlók még a tulajdonosának is ajánlanak.
„Oh, ez már nem olyan…” – sóhajtotta Pemmer István sógornője, amikor 2008 januárjában az Egyesült Államokban beleharapott egy – régen vágyott – túrórudiba. Az akkoriban autóbuszokat üzemeltető vállalkozó azonnal elhatározta: megcsinálja „azt”, a 70-80-as évek túródesszertjét. „Onnantól kezdve minden arrafelé is terelt: hol egy tejipari mérnökkel, hol egy szabadalmi jogásszal találkoztam” – idézte fel. Már márciusban elkezdte megvalósítani, de az előkészítés csaknem két évet vett igénybe. „Fontos volt az alapos védjegykutatás, nem akartam semmilyen jogsértésbe belefutni. Retró Rudinak akartam nevezni, de kiderült, hogy nemcsak a ma már kategóriát is jelölő »túrórudi« köznevet, de még a »Rudi« elnevezést sem lehet márka-, illetve terméknévként használni. A szabadalmi jogász ezért azt javasolta, hogy hívjuk túrórúdnak. Aztán már azt is furcsának éreztük, hogy egy magyar termék angol eredetű nevet viseljen, ezért egy barátom javasolta, hogy inkább a kiskocsmák hangulatát idéző abroszról nevezzük el. Ez lett a csomagolás alapja is. Amikor a terveit az utcán teszteltük, eleinte elszomorított, hogy tízből nyolcan a Kockáshoz nyúltak, de ma már örülök neki” – jegyezte meg.
Védjegyektől az országos terjeszkedésig
A túrórudat magyar tehenek tejéből hazai üzemben készítik, így kezdetben „Magyar Termék” jelölést kapott. Később váltani kellett, mert Magyarországon kakaóbab nem terem, ezért száz helyett éppen csak ötven százalék feletti arányban készül helyi alapanyagokból, így az új szabályozás bevezetése óta a „Hazai Termék” jelölést alkalmazhatják. Az első darabokat 2009 decemberében adták el, márciusban pedig már egy nemzetközi multilánc több boltjában is lehetett kapni. „2012 áprilisában szerződést kötöttünk egy nagy lánccal, aztán több kereskedő is kért mintát. Ekkor éreztem először, hogy meg fogunk tudni maradni” – jegyezte meg István. Kitartásának köszönhetően egyre több helyen felfigyeltek rájuk. „Ott vagyunk az országos üzletláncokban, a nemzetközi diszkontláncok a szortimentben még nem, de úgynevezett in-out akciókban évente többször is forgalmazzák a termékeinket. (A piacvezető és a sajáton kívüli márkák termékeiből meghatározott mennyiséget rendelnek, amelyek a készlet erejéig kaphatók – a szerk.). Az egyik nagy nemzetközi áruházlánc beszerzője a nehéz időkben azzal biztatott: ha jól ellavírozunk a versenytársak farvizén, egész jó kis vállalkozást építhetünk” – tette hozzá István.
Sokba került megtanulni: érteni is kell hozzá
„Amióta az eszemet tudom, vállalkozó vagyok” – jelentette ki a közlekedésforgalmi végzettségű István. A katonaság után két évig volt alkalmazott egy kiskereskedelmi cégnél, majd az egyéni vállalkozásai utáni első cégét 26 évesen alapította. „Ez azonban teljesen eltér a korábbiaktól. Sokan le is akartak beszélni, még a volt feleségem is azt mondta, maradjak a buszaimnál, hiszen sem a tejiparban, sem a kereskedelemben nem voltam járatos. Azt gondoltam, nem baj, jó szakemberekre van szükségem, akiknek »csak« össze kell hangolnom a munkáját. Azonnal nagyvállalatot képzeltem el, felvettem egy csomó embert. Szinte mind átvágott: voltak, akik a szakértelmükkel, mások pedig annak hiányával okoztak károkat” – jegyezte meg. A többmilliós tanulópénz megmutatta, hogy nemcsak hinni, érteni is kell a vállalkozáshoz. „A saját kárunkon tanultuk meg a kereskedelem működését” – tette hozzá.
Az első gépsorukat elhelyezték egy tejüzemben, amely bérgyártóként gyártotta a terméküket. Rövid idő után gyárat kellett váltaniuk, amelyet aztán tíz évvel később be akartak zárni, ezért István előre menekülve megvette. „Bizonyos részeit lezártuk, az emberek közül átvettük azokat, akikkel úgy gondoltuk, tudunk együtt dolgozni. Kialakítottunk egy új struktúrát, azóta magunk gyártjuk és forgalmazzuk a termékeinket, sőt bérgyártók is lettünk: két saját márkás terméket is készítünk” – mondta. Miután lett egy komplex tejüzemük, termékfejlesztésbe kezdtek: a natúr mellett gyártanak ízesített túrórudat is, most pedig egy „trendi” termékkel kísérleteznek. Már tervezik a tejüzem nem használt részének működtetését és más tejtermékek gyártását is. „Ehhez pályázatokat szeretnénk bevonni, hogy a gépeket felújíthassuk és újakat vehessünk” – árulta el.
Bátor buldózer és a nehézségek
Ma már István is nagy bátorságnak tartja, hogy a szűk piac, a nagy versenytársak ellenére belevágott. „Mintegy harmincfajta túródesszert volt forgalomban, amelyeket három-négy cég gyártott. Ma velünk együtt hat tejüzem osztozik a márkákon” – tette hozzá. Nehezítette a helyzetét, hogy beárazott piacra lépett. „Úgy kellett alakítani a költségeinket, a működésünket, a hatékonysági fokunkat, hogy beleférjünk abba az árkategóriába, ahova a piac sorolt minket. Az sem állított meg, hogy amikor kezdtem, a 2008-as világválság elején mindenki szűkített, bezárt vagy veszteséget termelt. Üzleti tervet sem készítettem, csak mentem előre, mint a buldózer, ösztönösen. Most már tervezünk és mindent mérünk is. Az orosz–ukrán háború kitörését követő gazdasági válság egyik első jele a desszert és az édesség vásárlásának visszaesése volt. Mivel nekünk csak az van, kérdéses is volt, hogy piacon tudunk-e maradni. De olyan ár-érték arányú termékeket gyártunk és forgalmazunk, amelyeket szívesen megvesznek az emberek, ezért átvészeltük azt is” – mondta.
Számok, minőség és marketing
2024-ben az előző évhez képest két számjegyű növekedést realizáltak, és 2025-ben is 10 százalék fölött volt az eladott darabszám, illetve a forgalom növekedése is. „Nem csak azért, mert – három év után – megemeltük a termékeink árát” – jegyezte meg a cég tulajdonosa. Tavaly 2-2,5 százalékos részesedésük volt a túródesszert-piacon. István szerint idén ez az arány a második saját márkás termék gyártása miatt magasabb lesz. Céljuk az 5 és 10 százalék közötti térnyerés elérése. „Nehéz, mert az emberek manapság is meggondolják, mire költenek. Megfizethető áron kell prémium minőségű terméket adni. A visszajelzések szerint jó úton járunk” – tette hozzá. A vevők véleményére akkor különösen figyeltek, amikor a beszállító áremelése miatt alapanyagot kellett váltaniuk. „3-4 hónap alatt értük el, hogy a minőség a korábbihoz nagyon hasonló legyen. Abból sosem engedtem. Most azért is fejlesztjük az üzemet, hogy minőségromlás nélkül tudjuk növelni a gyártott mennyiséget” – hangsúlyozta.
Bár prémium terméket gyártanak, István tudja: marketingre is szükség van. „Eddig nem nagyon futotta rá, leginkább helyi eladásösztönzésre költöttünk. Volt egy-két tévéreklámunk, online hirdetésünk, szerepeltünk rádió- és tévéműsorokban. Az elején az üzletek újságos akcióira költöttünk, és kóstoltattunk. Örültünk, hogy mindig az volt a visszajelzés: »olyan, mint régen«, és azt láttuk: akik az akciókban megvették, rá is szoktak. A hazai termékjelölésért éves licencdíjat fizetünk, amiért most is kapunk különböző megjelenéseket az áruházakban, online és a televíziókban. A Facebook- és az Instagram-oldalakat próbáltuk magunk kezelni, aztán megbíztunk egy céget, építsék az online jelenlétünket” – mondta. A mesterséges intelligenciát – egyelőre – nem használják. „Bár tanulom a működését, kicsit boomernek érzem magam, pedig annak idején elsőként lett okostelefonom, és a gyerekeimnek is én tanítottam a használatát. A ma már egyetemista lányom és az érettségi előtt álló fiam generációja sokkal jobban tudja használni ezeket az eszközöket. Remélem, legalább az egyikük kedvet érez majd, hogy beszálljon, és családi vállalkozásként vezesse a céget” – vallotta meg István.
Vízfej nincs, büszkeség van
A nyolcfős mikrovállalkozásban a marketingen kívül a logisztika, a könyvelés és az informatika is ki van szervezve. „Egyszer egy idősebb úr megkérdezte, hogyan tudjuk ennyiért adni ezt a kiváló minőségű és finom túrórudat. Elmondtam, hogy nincs székházunk, és különféle osztályaink. »Megfenyegetett«, hogy ha észreveszi, hogy elkezd nőni a cég vízfeje, nem vesz több terméket. Sokan pedig azt mondták, azért nem tudunk gyorsabban fejlődni, mert mindent én tartok kézben. Volt is, hogy elfáradtam, 2023-ban például jókor jött, hogy meg »kellett« venni a tejüzemet. Nemcsak kihívást jelentett, új lendületet is adott, hogy muszáj volt beletanulni az üzemeltetésébe. Most hátrébb léptem, egyre inkább »csak« a gyártással, az alapanyagok beszerzésével és a cégvezetéssel foglalkozom. Mivel nem jellemző rám, hogy bármit is feladnék, abbahagyni a nehezebb időben sem akartam. Amíg minimális esélyt látok, hogy tudom működtetni, csinálom” – tette hozzá.
István büszke arra, hogy olyat hozott létre, ami boldogságot okoz az embereknek. „Az, hogy háromszor is megkaptuk a MagyarBrands-díjat, ráadásul a »Kiváló Fogyasztói Márka« kategóriában, azért nagy szó, mert a vásárlók visszajelzései és a szakmai zsűri elbírálása alapján érdemeltük ki. Jó érzés, hogy akkor is legjobbként említik a Kockást, amikor nem tudják, hogy én vagyok a kitalálója. Volt ilyen szívmelengető élményem nyaralás közben, sőt, volt, hogy nekem is ajánlották: csakis a mi termékünket vegyem. Angliában élő magyaroktól is hallottam, hogy dobozszámra viszik, és lefagyasztják. Ma azért megfontoltabban kezdeném, már látom, hogyan kellett volna bölcsebbnek és óvatosabbnak lennem, de a múlt helyett a jövő formálásán érdemes gondolkodni” – zárta gondolatait a Kockás túrórúd létrehozója.
Pemmer István tippjei vállalkozóknak:
- Higgy magadban!
- Legyél elszánt és bátor!
- Ne hagyd, hogy eltántorítsanak! Ha úgy érzed, meg tudod csinálni, bárki bármit is mond, ne add fel!
- Alaposan tervezz meg mindent!
- Érts ahhoz, amit csinálsz!
- Ne ijedj meg a nehézségektől és a sok versenytárstól, a kitartás és a minőség hosszú távon kifizetődik!
Kérdeznél a digitalizációról?
Kérdezd a Telekom Digitalizációs Asszisztenst, és kapj válaszokat a vállalkozásodra szabva.
Megkérdezem
